OCR Output

KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP

fordulójára kiemelt kutatási terület lett a nyelvtudományon belül, holott kezdet¬
ben csak a szociolingvisztika, illetve a pszicholingvisztika egyik részterülete volt.

A Föld lakosságának többsége legalább két nyelven képes kommunikálni — nem
is lehet ez másként, ha figyelembe vesszük, hogy a több mint hétezer nyelv szá¬
mára alig 200 ország áll rendelkezésre." Az pedig, hogy minden nyelv egyenlő,
elvben létezik csak, a gyakorlatban nem, és sok esetben éppen emiatt a nyilvános
térben történő nyelvhasználat igénye ütközik az államok akaratával, törvényeivel,
ez pedig akár nyelvi-etnikai konfliktusokhoz is vezethet.

A két- és többnyelvűségnek is számos lépcsőfoka és minőségi változata van
aszerint, hogy milyen társadalmi környezetben alakul ki, ott milyen szerepet
töltenek be a beszélő által ismert nyelvek, végül fontos szempont az is, hogy
milyen nyelvi kompetenciák jellemzik ezeknek a használatát. Ennek megfelelően
sokféle meghatározást találunk a szakirodalomban. A maximalista álláspont
szerint, amit főként Bloomfield képviselt, a kétnyelvűség két nyelv , anyanyelvi"
szintű használatára való képességet jelent — bármit is jelentsen ebben az esetben
az , anyanyelvi" szint. Vannak ezzel szemben olyan - túlságosan is megengedő
— elképzelések, amelyek szerint kétnyelvűségnek tekinthető már az is, ha valaki
a másik nyelvet akár szóban, akár írásban passzívan megérti, ide tartozik többek
között Diebold és McNamara meghatározása." A középutat, egyben a legszéle¬
sebb körben elfogadott változatot Francois Grosjean 1992-es, a társadalmi in¬
terakciókra épített funkcionalista meghatározása jelenti, amely szerint , A két¬
nyelvűség két (vagy több) nyelv rendszeres használata, kétnyelvűek pedig azok
az emberek, akiknek mindennapi életük során szükségük van két (vagy több)
nyelvre, és ezeket használják is."" Ezt a meghatározást erősíti Borbély Anna is, ?
de hangsúlyozza, hogy a kétnyelvű társadalmakat nem egységesen kétnyelvű
személyek alkotják, hanem olyanok, akik az egyik vagy a másik nyelvet nem, vagy
alig beszélik, vagy éppen egyformán jól ismerik és használják isa mindennapok¬
ban mindkettőt. Ideális esetben olyan nyelvi kompetenciaszintre van szükség
mindkét nyelven, amely egy nem egynyelvű környezetben a beszélő számára
lehetővé teszi a beszédhelyzetnek megfelelő, szabad nyelvválasztást, illetve biz¬
tosítja a beszédértést az érintett nyelveken. Viszont ezt számos tényező befolyá¬
solja, például egy nyelvi kisebbség esetében a nyelvpolitikai környezet. A

89 Ez a szám nagyon nehezen meghatározható. Fellegi Tamás 2021-ben írt elemzésében az , önálló
ország" kategóriáját elég bizonytalannak tartja. Az ENSZ tagállamok száma elfogadható lenne,
de nem kötelező a tagság. Az elemzés linkje: https://novekedes.hu/elemzesek/hany-orszag-is¬
van-tulajdonkeppen-a-vilagon (Letöltés: 2023. február 7.)

Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek, Budapest, Nemzeti Tan¬
könyvkiadó, 1999, 36.

Uo., 38.

Borbely: Ketnyelvüseg, 34-55.

9

Ss

9

2

9

Nv

+ 67 +