Page 66 [66]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
egyszerű a visszatérés sem, a gyerekek nem akartak csak a saját közösségükön belül
maradni, a jobb munkához viszont nyelvtudásra volt szükség, és az újabb nemzedé¬
kek számára fokozatosan a másodnyelv vette át az elsőnyelv funkcióit. A kivándorló
közösségek a túlélés érdekében kompromisszumra kényszerültek: a gyerekek a be¬
fogadó ország iskoláiba jártak, hétvégén pedig az anyanyelvet és a saját kultúrát
ápoló hétvégi iskolák foglalkozásain vettek részt. Az értelmiség igyekezett össze¬
gyűjteni és megosztani a tapasztalatokat. A pedagógia (írás, olvasás az első és má¬
sodnyelven, motiváció fenntartása, oktatásszervezés), később a nyelvpedagógia,
még később a pszicholingvisztika két- és többnyelvűséggel foglalkozó ága is kutatni
kezdte az anyanyelv, a származásnyelv és a nyelvcsere kérdéseit. Előbb a kontaktus¬
jelenségek feltárása állt aközéppontban, később, Selinker kutatásai nyomán a köz¬
tesnyelv működésének kérdései már nemcsak az idegennyelv-tanulás, hanem a
származásnyelv vonatkozásában is felmerültek. Maróti Orsolya nyelvpedagógiai és
pszicholingvisztikai szempontok figyelembevételével köztesnyelvi keretben vizsgál¬
ja a származásnyelv jellemzőit. Noha a kutatás a magyar nyelvre vonatkozik, bár¬
melyik, hasonló utat bejárt nyelv esetére is igaz a szerző megállapítása:
A magyar származásnyelvre is jellemző, hogy nemcsak a magyar nyelvből, illetve a kör¬
nyezet nyelvéből tartalmaz elemeket, de azoktól független jelenségeket is megfigyelhe¬
tünk a használatában. Öt olyan pszicholingvisztikai folyamattal áll összefüggésben,
amelyek hatással vannak rá: kommunikációs stratégiák, tanulási stratégiák, tanítási kör¬
nyezet, transzfer más nyelvekből és a túláltalánosítás. Ezekből legalább kettő szorosan
összefügg a tanítás módjával, ezért érdemes ezekre kiemelten is figyelmet fordítanunk."
A két nyelv között megfigyelhető nyelvérintkezés köztesnyelvi jellemzője azonban
nemcsak a diaszpóra helyzetre igaz, hanem alkalmazható a kelet-közép-európai
népek és nyelvek kapcsolataira is — így például arra a helyzetre, amikor egy
nyelvi kisebbség a többség nyelvét tanulja (valamely magyar dialektust beszélő
szlovákiai magyarok szlovák nyelvet tanulnak). Egy másik példa: a magyaror¬
szági román nemzeti kisebbség által használt nyelvváltozat jelentősen eltér a
romániai sztenderdtől, magyar nyelvváltozatuk pedig a magyar sztenderdtől,
bár ez utóbbihoz éppen a nyelvcsere folyamata miatt közelebb van. Borbély Anna
a kétegyházi román közösségben végzett kutatásai során tapasztalta, hogy a
korábbi, méhkeréki származású, a helyi nyelvváltozatot ismerő, beszélő papot
romániai pap váltotta fel. Ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg:
81 Maróti Orsolya: A köztesnyelv és a származásnyelv viszonyáról. Származásnyelvi szemlélettel a
közösségi oktatás hatékonyságának javításáért, THL2, XIII. évf., 2018/1-2, 36—65. https://epa.oszk.
hu/014.00/01467/00016/pdf/EPA01467_thl2_2018_01-02_036-065.pdf (Letéltés: 2023. februar 7.)
+ 64 +