Page 64 [64]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
összefonódásának, átszövődésének okaira, szintjeire és módjaira az egyén és a
közösség szintjén azonban csak komplex, interdiszciplináris, több tudományte¬
rület egyidejű alkalmazására épülő kutatások adhatnak valódi válaszokat.
A magyarországi kutatók közül az 1980-as években elsőként két szociolingvista,
Bartha Csilla" és Kontra Miklós" foglalkozott társasnyelvészeti alapokra épülő
kontaktológiai jellegű kutatásokkal: mindketten az amerikai magyar diaszpóra
kétnyelvűségét kutatták Detroitban (1987), illetve South Bendben (1980-1981),
és rögzítették ennek a generációs eltéréseket mutató beszélőközösségnek a nyelv¬
használati sajátosságait, különösen a kódváltásokat, a kevertnyelvűség jelenségét,
valamint ezeken keresztül mutatták be a nyelvcserét, a nyelvi asszimiláció folya¬
matát. Kontra Miklós a kétnyelvű környezetben élők első és második nyelvének
jellemzői kapcsán megemlíti a köztesnyelv (interlanguage) fogalmát is, ami a
térségünkben élő, két- vagy többnyelvű, az első nyelvet elsajátító, a második
tanuló közösségekre is alkalmazható:
A köztes nyelvek eltérnek az L, és L, normájától: a felnőtt korban Amerikába vándorolt
magyar magyar nyelvhasználata a nyelvvesztés következtében tér el az itthoni ma¬
gyartól, angolja pedig a nem tökéletes nyelvelsajátítás következtében az amerikai
angoljától. Selinker"" szerint a nyelvelsajátítás vizsgálatakor háromféle adatot kell fi¬
gyelembe venni: az anyanyelvi és a célnyelvi normát, valamint a tanuló célnyelvi
megnyilatkozásait. A köztes nyelvek (viszonylag) önálló rendszerek. A tanulók máso¬
dik vagy idegen nyelve Selinker szavával fosszilizálódik, vagyis megreked, stabilizá¬
lódik bizonyos szinten. A kétnyelvűek L, és L, tudása olyan szintre fejlődik, amilyen
szint a mindennapi kommunikációjukhoz szükséges."
A diaszpórában élők nyelvei esetében elég nehéz a nyelvtudomány szempontjai
szerint meghatározni, hogy beszélőjük számára melyik az első, illetve a másod¬
nyelv, sőt, hol van a harmadik, negyedik nyelv helye akommunikációs színtéren,
mivel ebben az esetben az érzelmi viszonyulás a származásnyelvhez olyan erős
lehet, hogy akkor is elsőként jelölik meg — anyanyelvként megnevezve -, amikor
mind lexikai, mind grammatikai szempontból csak korlátozottan képesek hasz¬
nálni. A 19. század óta tart Kelet-Közép- és Dél-Európából a folyamatos kiván¬
dorlás, és a nyelvek, az eredetileg beszélt és az újonnan megismertek egymásra
” Bartha Csilla: Adalékok a detroiti magyar közösség nyelvállapotához, Magyar Nyelv, LXXXV.
évf., 1989/2, 230-235.
76 Kontra Miklós: Fejezetek a South Bend-i magyar nyelvhaszndlatbol, Budapest, MTA Nyelvtu¬
dományi Intézete, Linguistica. Series A, Studia et Dissertationes 5, 1990.
77 Larry Selinker: „Interlanguage”, International Review of Applied Linguistics, 1972/10, 209-231.
78 Kontra: Fejezetek a South Bend-i magyar, 28.
+ 62 +