Page 55 [55]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP
(Maradék) - szerepeltetésének más oka volt: az oklevelekben, adománylevelekben
pontosan meg kellett nevezni az érintett helyeket (település, dűlő, tó, folyó),
valamint a személyeket is. Az egyik legelső magyar szórványemlék, a Tihanyi
Alapítólevél (1055) egyik sorában: , feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fe¬
hervärra menö hadütig’ /mäs olvasatban ’hadütra’) läthatö egy helységnév a
hozzá tartozó, de még külön jelölt névutóval (később ebből a rea-ból lett a -ra/¬
re rag), és az is észlelhető, hogy a latin betűkészlet nem felelt meg teljes egészé¬
ben a magyar nyelv fonetikai rendszerének. A kelet-közép-európai latin betűs
nyelvemlékek olvasása azért okoz nehézséget ma is, mert nem minden hangnak
volt megfelelő betűjelölője a latin ábécében, emiatt nem tudjuk biztosan, hogyan
hangozhatott a 13. vagy a 14. században egy-egy leírt szöveg. A latin grafémák
megmaradtak alapkészletként a latin betűs írást választó nyelvekben, de kiegé¬
szültek a lágy mássalhangzókkal, fokozatosan elkülönült egymástól a c és a k, az
s, sz, z, zs írása, valamint azokban a nyelvekben, amelyekben hosszú-rövid ma¬
gánhangzópárok vannak, megjelentek a mellékjelek (pontok, vesszők) is."
A magyarban és a többi kelet-közép-európai nyelvben is számos latin jöve¬
vényszó, sőt más nyelvek közvetítésével sok nemzetközi műveltségszó honosodott
meg az oktatási rendszernek és írásbeliségnek köszönhetően, ráadásul a mód,
ahogyan az egyes nyelvek beépítették ezeket, hasonlóak, bár nem egyforma ide¬
ig őrizték meg az átvételeket. Leginkább főnevekkel gazdagodtak (modus — mód),
de vannak igék is (cantare — kántál, dirigere — dirigál), és az egyik leggyakrabban
használt szavunk, a persze is latin eredetű (per se — egyedül, magától).
A 16. századtól már olyan anyanyelvi terminusok is megjelennek, amelyek
latin tudományos szavak tükörfordításaként honosodtak meg. A matematikában
a nominatur a törtszám nevezőjét jelenti, amit a németek Nenner, a csehek
jmenovatel, a horvátok nazivnik alakban használnak — mindegyik a , név" szó
képzett formája (név > nevez > nevezö; Name > nennen > Nenner; jméno >
jmenovati > jmenovatel). A grammatikäböl pedig az eset szöt emeljük ki, amely¬
nek eredetije a latin casus, de a német Fall és a horvát padez megfelelők is az
eséssel kapcsolatos szóból származnak."
Ugyancsak a latin areális jelentőségét támasztja alá a korai szótárirodalom,
ahol a latin mindig szerepet kapott — először az első helyen, majd később a nép¬
nyelvi szótárak megfeleltetési nyelveként is.
Ha 17-18. századi magyar nyelvű szépirodalmi vagy szakirodalmi szövegek
olvasásával próbálkozunk, sokszor érezzük úgy, hogy magyarul olvasunk, de
59 Az írásrendszerről és a helyesírás történetéről lásd Korompay Klára: Helyesírás-történet, in Kiss
Jenő — Pusztai Ferenc (szerk.): A magyar nyelvtörténet kézikönyve, Budapest, Tinta, 2018, 83—98.
60 Balázs János: A latin a Duna-täjon, in Balázs János (szerk.): Nyelvünk a Duna-tájon, Budapest,
Tankönyvkiadó, 1989, 132.
+53 +