Page 43 [43]
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT TÖRTÉNELMI TÉRSÉG
Közép-Európa keleti határvidékén a közös történelmi tudat és a nyelv mint nem¬
zetformáló eszköz a 18. század végétől folyamatosan kiemelt szerepet játszik a
nemzeti törekvések érvényesítésében. Kelet-Közép-Európa részben a betelepíté¬
sek, részben a természetes belső migráció következtében etnikai szempontból
évszázadok óta erősen kevert, soknyelvű régió, ahol a 19-20. századi problémák
jelentős része még a 21. század elején sem oldódott meg. A többség és kisebbség
hétköznapjaiban ma is megnyilvánuló, akár egymás fizikai bántalmazásáig is
elfajuló nyelvi intolerancia beleilleszkedik az államok által vezérelt, kirekesztő,
asszimilációra épülő kisebbség- és nyelvpolitikájába, ezzel a nyelv a politika
hatékony eszközévé válik. Bárdos-Féltoronyi geopolitikai monográfiájában erről
a nemzetformáló és konfliktusgerjesztő eszközről a következőket írja:
A 19. század elején Európa nagy területein hiányzott még az újkori államkeret, első¬
sorban a középső és keleti térségekben, ha az akkor fennálló birodalmakat nem vesz¬
szük számításba. Hiányzott a társadalmi közösségek egyesítésének alapja. A politika
olyan új tartalmakat keresett, amelyek a széles társadalom számára jobban elfogha¬
tónak bizonyulhattak, így a nyelv, a vallás és a kultúra talaján kialakulhatott a
„kultürnemzet” fogalma, amely az újkori nemzetállam kialakulásához vezető út
fontos állomása. A nyelv, a vallás és a kultúra manipulálhatóak és ideológiailag értel¬
mezhetőek, s akár , a nép ópiumává" is válhatnak. Az ezek által táplált gondolkodás
tehát elsősorban a történelmet tartja fontosnak, s emiatt a , tiszta" eszmeáramlatoknál
jobban függ a történelmi helyzettől."
A történelmi gondolkodás, a múlt nemzetközpontú és mítoszoktól sem mentes
magyarázata, az egyes történelmi és politikai események hosszú távú traumaként
való megélése, továbbvitele generációkon keresztül, a párbeszéd hiánya, az
együttműködés korlátozott volta Kelet-Közép-Európa népeinek általános jellem¬
zője ma is. A nyelvi nemzettudat erőteljességét, egyben megosztó természetét
mutatja az a tény is, hogy az 1990-es évek elején, a demokratikus rendszervál¬
tások időszaka után szinte minden országban születtek olyan törvények, amelyek
a területükön élő, nem a többségi etnikumhoz és nyelvközösséghez tartozó
csoportok nyelvhasználati jogaira, főként azok korlátozására vonatkoztak, mivel
ezek az országok továbbra is nemzetállamként határozták meg magukat.
“| Bardos-Féltoronyi Miklés: Bevezetés a geopolitikába, Budapest, LHarmattan, 2006, 67.
+ Al e