Page 32 [32]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG később is, a 20. századi határmódosításokkal, illetve az ún. közös szláv folyosó, az ún. korridor megvalósításával kapcsolatban. Popély Árpád szerint a , korridor" szerepét ebben az államszövetségben nem csupán egy keskeny folyosó, hanem az északnyugati és déli területei mellett Kárpátaljától és Erdély egy részétől is megfosztott maradék magyar állam töltötte volna be, amelynek feladata az északi és a déli szlávok közötti összeköttetés biztosítása lett volna.? Közép-Európa északi és délkeleti felében már a 18. század utolsó évtizedeitől kezdve erős volt a nemzeti nyelvekhez, a saját történelmi múlthoz, érdemekhez való ragaszkodás. Az érintett, viszont külön-külön is dominanciára törekvő nemzetek valójában semmiféle soknemzetiségű, föderatív alapokon nyugvó államszervezet létrehozásában nem voltak érdekeltek, sokkal inkább a saját, lehetőleg nyelvileg is homogén nemzetállamuk megteremtésére törekedtek. Az egynyelvűséget ugyanakkor szinte lehetetlen volt elérni, mivel Európának ezt a részét sokféle etnikum lakta, és ezek a népek a saját nyelvük számos változatát beszélték. A korszak térségmeghatározásai birodalmi központúak (Habsburg Birodalom, Orosz Birodalom), a később kulcsszerepet játszó, sokféle értelmezéssel rendelkező Közép-Európa-fogalom az európai identitás egy következő állomását jelenti. Ugyanakkor ezek a meghatározási kísérletek sem mentesek attól, hogy megnevezzék az ideális vezető szerepet betöltő országot. A dominanciára való törekvést jelölte meg a térség egyik jellemző vonásaként Ormos Mária is a korabban mar idézett K6zép-Eurdpa-monografiajaban. Azonban nemcsak a szláv népek között fogalmazódott meg az összefogás, a szövetségkeresés igénye. A magyar nemzetiségpolitika — benne a magyar államnyelv elismertetése és széleskörű használatának bevezetése — az 1840-es évektől kezdve ütközött nagyobb ellenállásba a hozzá hasonló gondolatokat megfogalmazó nemzetiségek részéről, akik ugyancsak nyelvhasználati jogokat akartak a saját népességük lakta területeken az oktatásban és a közigazgatásban egyaránt. Erre azonban a magyar politika nem volt nyitott. Az első negatív tapasztalat a szabadságharc idején következett be, amikor ez a szűklátókörűség a nemzetiségek szembenállásához, a magyarokkal való szembeforduláshoz vezetett. Az 1849 nyarán meghozott nemzetiségi törvény biztosította volna a szabad nemzeti fejlődést és nyelvhasználatot a nem magyar etnikumok számára, de a megvalósításra már nem volt idő, és csak az 1868. évi 44. törvénycikk kihirdetése után lépett hatályba. Az előzményekhez tartozik emellett az is, ahogy az emigrációban élő Kossuth Lajos elképzelte a békés együttélés egy lehetséges módját. 23 Popély Árpád: , Szégyentelen és igazolhatatlan". Adalékok a szláv korridor történetéhez, Fórum Társadalomtudományi Szemle, XXII. évf., 2020/4, 4—5. +30 +
