Oldal 28 [28]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
Ormos Mária szerint"? a közép-európai térséget a történelem folyamán két
ellentétes attitűd határozta meg: az egyik az önvédelemre, a másik a dominanci¬
ára való törekvés. Az önvédelem támadót feltételez, és a térségben soha nem volt
igazán sikeres, mivel a politikai erőviszonyokat hosszú időre befolyásolta, sőt
meghatározta az osztrák, a német, később az orosz/szovjet birodalmakhoz való
kapcsolódás. Nem mondhatjuk, hogy a térségben élő etnikumok egyformán vi¬
selkedtek volna az egyes birodalmakkal szemben: hol a nemet-oszträk dominan¬
cia elfogadása, hol ennek ellentételezéseként, a szláv nemzettudat formälödäsäval
párhuzamosan, az összetartozást jelképező pánszláv eszme hódított, vagy éppen
a magyar dominanciára való törekvés határozta meg a területen együtt élő népek
viszonyát. Ez utóbbi nem terjedt ki Közép-Európa egészére, csak a történeti Ma¬
gyarországra, és valójában csak a 19. század utolsó harmadában volt jellemző.
Az első hatalom, amely törekvéseit eszmei, ideológiai elemmel is alátámasztotta, az
orosz cárizmus volt, amely nyugati menetelését olykor összekötötte a pánszláv eszmé¬
vel, amely eredetileg lengyel körökből származott. Mivel az egyébként meghatározha¬
tatlan Közép-Európa északi és déli peremén szinte kizárólag szláv nemzetek találhatók,
a pánszláv gondolat, amelynek több változata alakult ki, eléggé egyértelműen elárulta
a célját. Akár válasznak is tekinthetjük a német Mitteleuropa fogalmának megjelenését
a 19. század első felében, amennyiben ugyanarra az övezetre irányult, és mintegy kife¬
jezte a német-—orosz birkózást részben a török hagyatékért, részben azon túl."
Az összetartozást és az összefogást a térségben kialakult, de soha meg nem va¬
lósult konföderációs elképzelések szemléltetik — ezekről a későbbiekben még lesz
szó. Az ok részben az, hogy a 19. század folyamán formálódó nemzetállamok
egyikének sem volt ez az érdeke, részben pedig az, hogy amelyik ország (biroda¬
lom) megpróbálkozott a szervezéssel, saját politikai súlyának, a térségben betöl¬
tött dominanciájának hangsúlyozásával tette ezt, ami alá- és fölérendeltséghez
vezetett volna a föderációt alkotó államok egyenlősége helyett.
Arató Endre a 19. századi Kelet-Európa történetéről szóló kötetének elősza¬
vában" olvasható a közös jellemzők keresésével kapcsolatos fontos megállapítás:
A polgári típusú nemzeti mozgalmak - éppen az elmaradott gazdasági-társadalmi vi¬
szonyoknak megfelelően - a legtöbb területen nyelvi-kulturális formák között indultak
meg. Az irodalmi nyelv megteremtéséért folytatott harc, a nyelvművelés problémái, a
nemzeti történetírás, irodalom, művészetek, különböző nemzeti nyelvi intézmények
133 Ormos Mária: Közép-Európa. Volt? Van? Lesz?, Budapest, Napvilág, 2007, 11-12.
4 Uo., 12.
15 Arató Endre: Kelet-Európa története, Budapest, Akadémiai, 1971, 13—14.
+ 26 +