Page 172 [172]
ÖSSZEGZÉS
sow
Az idézőnek arra is lehetősége van, hogy az idézet teljes terjedelmében a saját
referenciális központját ne helyezze át a beágyazott megnyilatkozóra. Az idézet
ekképp az aktuális megnyilatkozó referenciális központjának érvényesüléséből
kerül megalkotásra, az ő tájékozódási kiindulópontjából értelmezhető az aktu¬
ális diskurzusba bevont megnyilatkozások személy-, tér- és időjelölései, függő
idézést eredményezve.
Ebben az esetben az idézőnek módja nyílik arra, hogy az eredeti diskurzus
önállóságát még megőrizze, tehát azt külön jelenetben reprezentálhatja. Lehe¬
tősége van viszont arra is, hogy a saját perspektíváját dominánsabban érvénye¬
sítse, amelynek következményeként az idézni kívánt diskurzus propozicionális
összegzése egy elemi jelenet részévé válik. Az idézés funkcionális értelmezése
miatt mind a két eset a függő idézést valósítja meg. Az elemi jelenetben való
konstruálás esetei ugyanakkor narratív idézésként is értelmezhetők, hiszen
ebben az esetben az idéző perspektívája körülöleli az idézetet, a perspektivizáció
tényére az igealak hívja fel a figyelmet.
Az egyenes idézéshez képest a függő idézésben a beágyazott beszélő perspek¬
tívájának objektivizáltabb visszaadásáról lehet beszélni. Ez a függő idézési mód
kialakulásával hozható összefüggésbe: két önálló mondat került egymással szo¬
ros grammatikai viszonyba úgy, hogy a mondást tartalmazó mondatnak aláren¬
delődött az azt tartalmilag kifejtő másik mondat. E grammatikalizaciés folyamat
folytatása eredményezheti azt, hogy az idézet egy elemi esemény részévé válik.
Az aktuális megnyilatkozónak a teljes idézésre kiterjedő aktivitása tehát — amely
abban is megmutatkozik, hogy az egész idézés az ő referenciális központjából
kerül megalkotásra — abban is megmutatkozhat, hogy az idézni kívánt diskur¬
zusnak csak bizonyos összetevője vagy propozicionális összegzése valósul meg.
Ebben az idézési módban a perspektivizáció az idézetet kísérő idéző részben
vagy az elemi mondatban explicitté válik. Amennyiben ez az idézési lehetőség
összetett jelenetként jelenik meg, itt is megfigyelhető, hogy az idéző eltérő módon
irányíthatja a figyelmet a beágyazódó megnyilatkozásra. Amikor ugyanis az
idéző rész az idézetbe ágyazódik, a figyelem dominánsabban irányul az idézetre,
mint azokban a szerkezetekben, amikor az idéző rész megelőzi az idézetet.
Az idézőnek ebben az idézési módban is lehetősége van arra, hogy az idéző
részben eltérő fokon és módon adja vissza az eredeti diskurzus körülményeit,
illetve a saját reflexióit is explicitté teheti akár összetett, akár elemi jelenetben
valósul meg az idézet elérhetővé tétele. A metapragmatikai tudatosság alapján
ez az idézés is eltéréseket mutathat fel. Az egyenes idézéssel szemben ugyanak¬
kor ezt az idézést nem kíséri a perspektivizációt jelölő változatos írásjelhaszná¬
lat. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy ebben az idézési módban a referenci¬
wu
ális központ nem helyeződik át az idézőről az idézetet tevőre.
+170 +