felvetni. De azáltal, hogy a perspektivizáció eltérő módon válhat az idézések
során explicitté, az idézés nem minden esetben ugyanolyan módon valósítja meg
az intertextualitás tényét.
Az újrakonstruálás az idéző tevékenység során megy végbe. Az idézet csak
akkor funkcionál idézetként, ha az idéző tevékenység által része lesz egy diskur¬
zusnak. Ugyanakkor az idéző tevékenység csak akkor lép működésbe, ha egy
diskurzust idézetként kívánunk saját diskurzusunkba ágyazni. Az idéző tevé¬
kenységet megjelenítő idéző rész és az idézet megalkotása tehát úgy tekinthető
külön-külön egy-egy eseménynek, hogy - az idézés folyamatában — egymás
kölcsönös létét teremtik meg. Mind a két, az idézés megalkotása szempontjából
releváns összetevő önálló jelentésszerkezet révén dolgozódhat ki, de úgy, hogy
— a kölcsönös kidolgozottság és megfelelések által — e jelentésszerkezetek az
alkotás, illetve a megértés és értelmezés folyamatában össze is kapcsolódnak.
Az idézés megalkotása során az idéző az idézésre szánt és a saját diskurzusá¬
val, valamint a befogadóval diszkurzív viszonyba kerülve döntéseket hoz arról,
hogy az eredeti diskurzus tartalma és elhangzásának körülményei közül mit,
hogyan és milyen mértékben tesz explicitté, mennyire kívánja a saját, de ezzel
együtt — a perspektivizációt megvalósítva — a beágyazott megnyilatkozó pers¬
pektíváját érvényesíteni, és ezt milyen útvonalon teszi elérhetővé. Az idéző
adaptív tevékenysége ezért nem csupán az eredeti diskurzusnak az adott diskur¬
zusba történő bevonására, hanem annak minőségére és módjára is kiterjed.
Egy nyelvileg már megkonstruált megnyilatkozás újrakonstruálása és idézés¬
ként való hozzáférhetővé tétele tehát egyaránt érinti az eredeti diskurzus meg¬
jelenítésének kérdését, valamint elérhetővé tételének útvonalát. Azután, hogy az
aktuális megnyilatkozó az eredeti diskurzust feldolgozza, majd az idéző pozíci¬
ójába lépve az idézni kívánt megnyilatkozást vagy annak a részletét kiemeli az
eredeti kontextusból, egy megnyilatkozás idézésként történő hozzáférhetővé
tételekor az újrakonstruálás a következő tényezőkre terjed ki: (a) az idézet hoz¬
záférhetővé tételét elvégző idéző rész megalkotása, e folyamat során az aktuális
megnyilatkozó az idéző részben (i) eltérő módon és mértékben kontextualizálhatja
az idézetet, aminek következményeként (ii) az idézésben a metapragmatikai
tudatosság eltérő fokon érvényesülhet; (b) az idézet megalkotása, ami során
dönthet arról, hogy (i) az eredeti diskurzusból az aktuális diskurzus kontextuá¬
lis körülményeihez adaptálva mit kíván idézni, (ii) az idézni kívánt megnyilat¬
kozás önállóságát milyen fokon kívánja megjeleníteni. Az aktuális megnyilatko¬
zó az újrakonstruálás folyamatában az eredeti, idézni kívánt megnyilatkozást
jellemző nézőpontjával is kapcsolatba lép. E folyamat során az idézést jellemző
nézőpontrendszert megalkotva dönthet arról, hogy (c) a beágyazni kívánt dis¬
kurzust jellemző referenciális központot milyen módon kívánja érvényesíteni,