Oldal 166 [166]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
citté, és ezt hogyan teszi elérhetővé. Ezáltal eltérő módon válhat explicitté a
saját idéző tevékenységére történő reflektálása, de mindemellett az eredeti meg¬
nyilatkozás egy részlete vagy annak propozicionális összegzése az eredeti kon¬
textusban funkcionáló jelentéséhez képest módosult, de sokkal inkább az adott
diskurzusrészhez igazított, adaptált, aktualizált jelentésben jelenik meg. Mind¬
ezzel együtt az újrakonstruált megnyilatkozásban az eredeti diskurzus más ré¬
szére irányul a figyelem, amellyel a beszélő a diskurzus egy eleméhez fűződő
viszonyát tudja megjeleníteni.
Az intratextualitással jellemezhető önidézés során az eredeti megnyilatkozás
a maga teljességében is megjelenhet. Ugyanakkor az önidézést megvalósító ese¬
tek arra is felhívják a figyelmet, hogy az aktuális megnyilatkozó — az önidézés
funkciójára is rámutatva — ezzel a lehetőséggel azért él, hogy a korábbi megnyi¬
latkozását újraértelmezve, illetve újrafogalmazva, az adott kontextus körülmé¬
nyeihez adaptálva, annak jelentéstartalmának kifejtéséhez járuljon hozzá. Ennek
okán az aktuális megnyilatkozónak arra is lehetősége van, hogy az önidézés
nyelvi lehetősége során ne csak egy másik diskurzusból származó megnyilatko¬
zását, hanem az aktuális diskurzus egy, már elhangzott részét idézze. Utóbbi
esetet az igealak mellett megjelenő, a diskurzusdeixis műveletét is elvégző nyel¬
vi elemek teszik felismerhetővé.
+ 164 +