Oldal 165 [165]
AZ ÖNIDÉZÉS
A kérdésre adandó válasz leginkább az újrakonstruált én-megnyilatkozás
céljával hozható összefüggésbe. Az aktuális megnyilatkozó ugyanis a saját meg¬
nyilatkozását, illetve annak propozicionális összegzését teszi hozzáférhetővé,
tehát az eredeti megnyilatkozást egy új kontextusban újrakonstruálja. Az
újrakontextuálás során bekövetkező újrakonstruálással viszont az eredeti meg¬
nyilatkozás egészének vagy annak egy részének kidolgozását hajtja végre, amely
az önidézés nyelvi lehetőségén keresztül a figyelem előterébe is kerül. Ezen fo¬
lyamat motivációjaként pedig a kontextuális tényezők közül a cselekvés össze¬
tevője"" emelkedik ki: a beszélő a diskurzus egy adott pontján abból a célból él
ezzel a lehetőséggel, hogy viszonyt teremtsen a saját nyelvi tevékenységével, a
diskurzusban részt vevő vagy abba bevont szereplő (nyelvi) tevékenységével, il¬
letve a diskurzus tartalmával, és az ezekhez fűződő viszonyát előtérbe helyezze.
Az eredeti és az újrakonstruált megnyilatkozás közötti különbség tehát abban
(is) látható, hogy az újrakonstruálás során az eredeti diskurzus jelentéséből azon
összetevők kerülnek előtérbe, amelyek a fentebb említett, lehetséges viszonyok
alapjául szolgáló jelentéstartalmat valósítják meg. E viszonyteremtést az önidé¬
zést bevezető kötőszavak explicitté tehetik, ez a minta 13,6996-ban valósult meg.
Ezek a kötöszavak a következök: de (6,01%), bar (1,21%), es (2,20%), söt (2,00%),
ezert (1,12%), ugyhogy (1,15%). A de és a bár a beszélőnek a témával, a saját
nyelvi tevékenységgel, illetve a más tevékenységével való ellentétes viszonyát
jelöli, az és és a sőt az ezekhez fűződő (kapcsolatos) viszonyát, az ezért és az
úgyhogy pedig oksági viszonyokat jelöl. Kötőszó nélkül is feldolgozható ugyan¬
akkor az újrakonstruálás célja, illetve a beszélőnek a fentebbi lehetőségekhez
fűződő viszonya, csak ezekben az esetekben a befogadónak nagyobb mentális
erőfeszítéssel kell e viszonyokat megteremtenie.
Konklúzió
Az önidézés megalkotásakor a beszélő a saját diskurzusának interpretálójává
válva saját megnyilatkozását kiemeli az eredeti kontextusból, és azt új kontex¬
tusba helyezi át. Az önidézés során is nem csupán egy jelenet konstruálása
történik, hanem újrakonstruálás.
A jelentéseltolódás ugyanakkor fokozat kérdése. Az idézés megalkotása során
az aktuális beszélő az idézésre szánt és az adott diskurzussal, valamint a befo¬
gadóval diszkurzív viszonyba kerülve döntéseket hoz arról, hogy az eredeti
megnyilatkozásából mit, hogyan és milyen mértékben ismétel meg, tesz expli¬
1600 Vö. Tátrai: A kontextus fogalmáról, 2004, 481.
s 163 +