Oldal 151 [151]
AZ ÖNIDÉZÉS
sow
tényét egy hivatkozás jeleníti meg. A két végpont között pedig az idéző tevé¬
kenységet és az idézetet, azaz a perspektivizációt különböző mértékben meg¬
jelenítő idézések helyezkednek el. Ezeken kívül mindenképp szólnom kell
azokról az esetekről, melyek - az idézés nyitott kategóriaként történő értel¬
mezését megvalósítva — a hivatkozásokba tett jelölések által (I. és vö.) finom
átmenetet képeznek az idézés és a tágan értelmezett intertextualitás között.
Ezáltal az mondható el, hogy a tudomány szakszövegeiben a szövegalkotó a
tudás megosztásának céljából egy másik diskurzust vagy annak egy részletét
az idézés művelete által a kanonizáció folyamatának részévé is tehet.
AZ ÖNIDÉZÉS
Az önidézés megvalósulhat akkor, amikor az aktuális megnyilatkozó a saját
korábbi, írott nyelvi tevékenységét teszi hozzáférhetővé mások számára, de
emellett lehetősége van arra is, hogy a korábban elhangzott beszélt nyelvi dis¬
kurzusát idézze. Mind a két esetben meghatározóvá válik az, hogy az idézni
kívánt írott vagy beszélt nyelvi diskurzus milyen idő-, illetve térbeli távolságban
van az aktuális megnyilatkozó aktuális pozíciójától: az idézni kívánt diskurzus
egy korábban elhangzott diskurzusból származik, vagy az aktuális diskurzus
részeként jelenik meg.
A fejezetben az önidézést arra is fel kívánom használni, hogy bemutassam, az
idézés nemcsak az intertextualitás, hanem az intratextualitäs (autotextualitás)??
jelenségét megvalósítva is megalkotásra kerülhet. Dállenbach az önidézés jelen¬
ségéhez kapcsolódva három alapvető esetet különít el: az önidézést, a rezümét
és a variánst." A kutatásban arra is rá kívánok világítani, hogy az önidézés
funkcionális vizsgálatában e kategóriák felvételét meg lehet tenni, de a közös
művelet mindhárom esetben az, hogy az aktuális megnyilatkozó saját múltbeli
’en’-jehez kapcsolódó megnyilatkozást (vagy annak egy részletét, illetve összeg¬
zését) az idézés lehetőségén keresztül hozzáférhetővé tesz mások számára. Tehát
az önidézés jelensége is többfajta konstruálási lehetőséget valósíthat meg, az
önidézés nyitott kategóriaként való értelmezésére lehetőséget adva.
Jelen fejezetben két olyan igealakkal konstruált idézéseket vizsgálok, amelyek
az aktuális megnyilatkozónak elsősorban a beszélt nyelvi tevékenységét tehetik
#23 Läsd Dällenbach: Intertexte et autotexte, 1976, 382-396.
124 Lásd bővebben Diskurzusköziség, intertextualitás fejezetben.
s 149 "