Oldal 150 [150]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
soa
kontextualizälhatö. Az idéző részben alkalmazott kontextualizáló elemek az
idéző konstrukciókra jellemzővé válnak. A fentiekkel összekapcsolva az válhat
meghatározóvá, hogy a szabad függő idézési módban - a többi idézési módhoz
képest dominánsabban - figyelhetők meg az idéző adaptív tevékenységét érvény¬
re juttató értékelő nyelvi elemek alkalmazása. Ezek használatával az idézet
hozzáférhetővé tétele szintén az adott szöveg jelentéséhez igazítottan jelenik
meg, a beágyazódás nagyobb fokát eredményezve.
Az idézett szöveg vagy annak egy részlete különböző módon és mértékben
válhat hozzáférhetővé. Az idézési lehetőségek nyelvi konstrukciói az idéző adap¬
tív tevékenységét, az idézetnek az aktuális szöveghez való hozzájárulását, annak
módját és minőségét határozzák meg, az idéző szubjektivizációs eljárásának
különböző minőségben és fokon teret adva.
Az idézés megalkotása során az idéző az idézésre szánt és az adott diskurzus¬
sal, valamint a befogadóval diszkurzív viszonyba kerülve folyamatos döntéseket
hoz arról, hogy az eredeti diskurzus tartalma közül mit, hogyan és milyen mér¬
tékben rögzít, tesz explicitté, és ezt milyen perspektívából teszi elérhetővé. Ez¬
által eltérő fokon válhat explicitté az idéző tevékenységre történő reflektálás, de
mindemellett az eredeti diskurzus vagy annak egy részlete is eltérő mértékben
és az eredeti kontextusában funkcionáló jelentéséhez képest módosult, de sokkal
inkább az adott diskurzushoz igazított, adaptált, aktualizált jelentésben jelenhet
meg. Mindezzel együtt az eredeti diskurzus más részeire irányul a figyelem, az
adott diskurzusba történő beágyazódása eltérő fokúvá válhat, valamint ez az
eljárás az idézési módok mintázataira is hatással van. Az idéző adaptív tevékeny¬
sége tehát nem csupán -— az intertextualitás lehetőségét kihasználva — az idézet¬
nek az adott diskurzusba történő bevonására, hanem annak minőségére és
módjára is kiterjed.
A tudomány szakszövegeit alapvetően a tudás megosztása jellemzi. A szöveg¬
alkotó a tudást a befogadóval a kettejük között létesülő közös figyelemirányítás
során kívánja megosztani. A tudás megosztása tehát meghatározó tényezővé
válik az idézés során, az ezzel együtt járó figyelemirányítás pedig az idézések
nyelvi konstruálására is hatással van. Az aktuális szövegalkotó ugyanis a tudás
megosztása során ebben a diskurzustípusban megteheti, hogy magát a tudást és
nem annak forrását helyezi előtérbe.
Az intertextualitás fogalmán keresztül is értelmezhető idézés az explicitség
eltérő fokozataival jellemezhető. Az idézés ezáltal egy egyenesen képzelhető
el, melynek egyik oldalán a maga teljességében megjelenő idézések találhatók,
tehát azok, melyekben az eredeti diskurzus kontextusa, az idéző tevékenység
és az idézet is expliciten megjelenik. A másik végpontot azok az idézések ké¬
pezhetik, melyekben az idéző tevékenységet és ezzel együtt az intertextualitás
+ 148 +