Page 149 [149]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN keresztül hozzáférhetővé váló tudás értelmezése és az adott szöveg jelentéstartalmához való igazítása válik meghatározó tényezővé az idézés műveletében; a figyelem nem az idézetre, hanem az abban közöltekre irányul. Idéző rész nem minden esetben kíséri az idézetet. E konstruálási mód szintén azt mutatja, hogy az idézetek dominánsabban ágyazódnak a tudomány szakszövegeibe. Amennyiben megjelenik az idéző rész, annak kifejtettsége elsősorban az elsődleges figurának (a tudatosság szubjektumának) megjelenítéséhez kapcsolódva mondható következetesnek. A másodlagos figura pozícióját betöltő, mutató névmási elem nem jellemzi az idézéseket. Ez szintén az idézetnek a szöveg egészébe történő nagyobb fokú beágyazódását eredményezi, ezen nyelvi elem mellőzésével a figyelem nem irányul, illetve nem (csak) az idézetre irányul. Az idéző rész legjellemzőbb összetevőjének az idézés beszédcselekvését megjelenítő nyelvi eszköz minősült. Az idéző az eredeti diskurzus feldolgozása után az IDÉZÉS fogalmi megalkotását attól függően, hogy milyen célja van magával az idézettel, több módon is megteheti. A MONDÁS-t megjelenítő nyelvi eszköz legtöbb esetben az idéző feldolgozó és interpretáló eljárását fejezi ki. E nyelvi eszközök ugyanis szemantikailag eltérő fokon és eltérő módon reprezentálják az eredeti diskurzus elhangzásának aktusát. Ezen eltérő specifikussággal rendelkező nyelvi eszközök a MONDÁS tartományából kidolgozott jelentés-összetevővel a befogadó figyelmét a beágyazódó diskurzus más-más összetevőjére irányíthatják anélkül, hogy arra történne reflektálás, hogy ez valóban egybeesik-e az eredeti diskurzus közlésének aktusával vagy az idéző adaptív tevékenységének az eredménye. Ezek alkalmazásával az idézet eltérő módon válhat hozzáférhetővé, valamint a beágyazódás mértéke is eltérővé válhat. Minél inkább érvényesül ugyanis az idéző értelmezői tevékenysége az idézett beszédesemény kifejezésében, annál inkább elszakad az idézett diskurzus az eredeti diskurzustól, de ezzel együtt annál inkább beágyazódik az új kontextusába. Az idézés során az idézőnek tehát megvan a lehetősége arra, hogy a MONDÁS megalkotásakor az eredeti diskurzust szubjektívan vagy kevésbé szubjektívan tegye hozzáférhetővé. A mintában a függő idézési módban figyelhetők meg a MONDÁS elérhetővé tételének legváltozatosabb nyelvi formái. Ez ismét azzal kapcsolható össze, hogy e szövegekben az idézés elsődleges célja a mástól származó tudásösszetevő működésbe hozása. Az aktuális megnyilatkozó az eredeti diskurzus beszédcselekvésének megalkotása során az idézetet, de ezáltal az idézet során elérhetővé váló tudásösszetevőket a MONDÁS aktusát kidolgozó nyelvi lehetőségek által értékelheti és értelmezheti. Az idézet kontextualizációját elvégző nyelvi elemek nem válnak jellemzővé az idézésekre. E szövegtípusban konvencionalizált összetevőnek tekinthető a hivatkozások alkalmazása, ezekkel az idézet és ezzel együtt az idézés már önmagában + 147 +
