Page 148 [148]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN sow A kontextualizáló elemek alacsony jelenléte az idéző részben leginkább ismét az aktuális szövegalkotó interiorizáló tevékenységével, ebből következve az idézésnek e szövegekben betöltött funkciójával hozható összefüggésbe. Mint az az előző részben láthatóvá vált, az aktuális megnyilatkozó a MONDÁS beszédcselekvésének reprezentálása során érvényesítheti saját interiorizáló, adaptáló, ezzel együtt értékelő és összegző tevékenységét. Ebből következően az e szövegekbe ágyazódó idézetek alkalmazásának motivációja leginkább az aktuális diskurzus jelentésképzéséhez történő hozzájárulásban összegezhető. Ennek következménye lehet, hogy az idéző nem kívánja az idézet körülményeit kontexualizáló elemek által a figyelem előterébe helyezni, ezen elemek mellőzésével az idézet dominánsabban ágyazódhat az aktuális szövegbe, hozzájárulva annak jelentéstartalmához, és nem magára az idézetre irányítva a figyelmet. Konklúzió A tudomány szakszövegeibe ágyazódó idézések a tudás megosztásához járulnak hozzá. Hozzájárulásuk módját és mértékét nagyban meghatározza, miként ágyazódnak a szövegbe. A beágyazódás foka az idéző adaptív tevékenységének az eredménye. Az adaptív tevékenység e szakszövegekben kiterjedhet arra, hogy az idézni kívánt szövegrészben kinek a referenciális központja érvényesül; külön eseményként megjelenítve történik-e az idézet hozzáférhetővé tétele; milyen megértési útvonalon érhető el az idézet (az idéző rész és az idézet egymáshoz képesti helyzete), illetve mennyire válik reflexió tárgyává az idézés művelete. Utóbbi esetében kiemelt jelentősége van annak, miként válik jelöltté a perspektivizáció ténye; megvalósul-e az idézetre történő rámutatás; az idézés beszédcselekményére reflektáló nyelvi eszköz a MONDÁS-nak mely összetevőjét dolgozza ki, illetve az összetevő által megjelenített jelentés milyen fokon köthető az eredeti mondás vagy az aktuális megnyilatkozó értelmező, értékelő, interpretáló tevékenységéhez; milyen fokon megy végbe az idézet kontextualizációja; írásképi megoldás felismerhetővé teszi-e az idézetet. Mindezen tényezők a figyelemirányítás eszközeivé válnak. A vizsgált nyelvi minta alapján a következő összegző megjegyzések tehetők. A tudományos szakszövegekben a függő idézési mód a leggyakoribbb, az egyenes pedig a legritkább. Az idézési módok alkalmazásának aránya mutatja, hogy az idézés funkciója ebben a szövegtípusban elsősorban az, hogy a mástól származó tudás, annak propozicionális tartalma, összegzése működésbe lépjen. Az egyenes idézési mód háttérbe szorulása, a függő és a szabad függő idézés nagyobb számú előfordulása arra is felhívja a figyelmet, hogy az intertextualitás lehetőségén + 146 +
