Page 149 [149]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN
keresztül hozzáférhetővé váló tudás értelmezése és az adott szöveg jelentéstar¬
talmához való igazítása válik meghatározó tényezővé az idézés műveletében; a
figyelem nem az idézetre, hanem az abban közöltekre irányul.
Idéző rész nem minden esetben kíséri az idézetet. E konstruálási mód szintén
azt mutatja, hogy az idézetek dominánsabban ágyazódnak a tudomány szakszö¬
vegeibe. Amennyiben megjelenik az idéző rész, annak kifejtettsége elsősorban
az elsődleges figurának (a tudatosság szubjektumának) megjelenítéséhez kap¬
csolódva mondható következetesnek. A másodlagos figura pozícióját betöltő,
mutató névmási elem nem jellemzi az idézéseket. Ez szintén az idézetnek a
szöveg egészébe történő nagyobb fokú beágyazódását eredményezi, ezen nyelvi
elem mellőzésével a figyelem nem irányul, illetve nem (csak) az idézetre irányul.
Az idéző rész legjellemzőbb összetevőjének az idézés beszédcselekvését meg¬
jelenítő nyelvi eszköz minősült. Az idéző az eredeti diskurzus feldolgozása után
az IDÉZÉS fogalmi megalkotását attól függően, hogy milyen célja van magával
az idézettel, több módon is megteheti. A MONDÁS-t megjelenítő nyelvi eszköz
legtöbb esetben az idéző feldolgozó és interpretáló eljárását fejezi ki. E nyelvi
eszközök ugyanis szemantikailag eltérő fokon és eltérő módon reprezentálják az
eredeti diskurzus elhangzásának aktusát. Ezen eltérő specifikussággal rendel¬
kező nyelvi eszközök a MONDÁS tartományából kidolgozott jelentés-összetevővel
a befogadó figyelmét a beágyazódó diskurzus más-más összetevőjére irányíthat¬
ják anélkül, hogy arra történne reflektálás, hogy ez valóban egybeesik-e az
eredeti diskurzus közlésének aktusával vagy az idéző adaptív tevékenységének
az eredménye. Ezek alkalmazásával az idézet eltérő módon válhat hozzáférhe¬
tővé, valamint a beágyazódás mértéke is eltérővé válhat. Minél inkább érvénye¬
sül ugyanis az idéző értelmezői tevékenysége az idézett beszédesemény kifeje¬
zésében, annál inkább elszakad az idézett diskurzus az eredeti diskurzustól, de
ezzel együtt annál inkább beágyazódik az új kontextusába. Az idézés során az
idézőnek tehát megvan a lehetősége arra, hogy a MONDÁS megalkotásakor az
eredeti diskurzust szubjektívan vagy kevésbé szubjektívan tegye hozzáférhetővé.
A mintában a függő idézési módban figyelhetők meg a MONDÁS elérhetővé téte¬
lének legváltozatosabb nyelvi formái. Ez ismét azzal kapcsolható össze, hogy e
szövegekben az idézés elsődleges célja a mástól származó tudásösszetevő mű¬
ködésbe hozása. Az aktuális megnyilatkozó az eredeti diskurzus beszédcselek¬
vésének megalkotása során az idézetet, de ezáltal az idézet során elérhetővé váló
tudásösszetevőket a MONDÁS aktusát kidolgozó nyelvi lehetőségek által értékel¬
heti és értelmezheti.
Az idézet kontextualizációját elvégző nyelvi elemek nem válnak jellemzővé az
idézésekre. E szövegtípusban konvencionalizált összetevőnek tekinthető a hivat¬
kozások alkalmazása, ezekkel az idézet és ezzel együtt az idézés már önmagában
+ 147 +