AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN
20 17,64
10 2,2 28 3,01 5,02 6.33
egyenes idézés függé idézés szabad függő idézés
8. ábra. Kontextualizáló elemek jelenléte az idéző részben (összesen 3796).
A 8. ábrán látható, hogy azokban az esetekben, mikor kontextualizáló elemek
jelennek meg az idéző részben (az összes idézés 3796-a), ezen elemek az idézési
módra jellemzővé válnak. Az egyenes idézet 8,0196-át, a függö idezet 11,35%-ät,
a szabad függő idézet 17,6490-át kíséri olyan idéző rész, amelyben az idézetet
kontextualizáló elem található. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a mondás
beszédcselekvését változatos nyelvi lehetőségek képesek visszaadni, amelyek
közül több már önmagában képessé válik az idézetre reflektálást elvégezni."? Az
eredmények alapján ugyanakkor az is látható, hogy ezek a nyelvi elemek első¬
sorban azokat az idézéseket jellemzik, amelyek az aktuális megnyilatkozó refe¬
renciális központjának az érvényesülésére adnak nagyobb teret.
A 8. ábra alapján az idéző részben az idézetet kontextualizáló nyelvi elemek
a következő összetevőket jeleníthetik meg:
s HELY: az idézet lelőhelyének megjelölése, pl. könyvében, tanulmányában,
illetve az idézett mű címe;
s IDŐ: az idézet keletkezési idejének megjelölése, pl. 1975-ben;
e az idézetre irányuló ÉRTÉKELÉS: jellemzően akkor, amikor a mondás be¬
szédcselekvése a szerint névutóval megy végbe, például igen fontos / fontos,
központi (megállapítása szerint), ige mellett megjelenők: jól, igen jól, na¬
gyon jól, vázlatosan.
Ezen fogalmi tartományokból kikerülő kontextualizáló nyelvi elemek — azzal
összefüggésben, hogy az idézetek alacsony mértékben kontextualizáltak — jel¬
lemzően nem kombinálódnak egymással.