AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN
vé. A (21e)-ben az idézés tényére történő reflexió is nyelvileg explicitté válik, a
(21f)-ben az idézet anélkül ágyazódik a szövegbe. A (21f) a (21e)-hez képest tehát
a beágyazódás nagyobb fokával jellemezhető, ezáltal az aktuális szövegértelem¬
hez való hozzájárulása is dominánsabban érvényesül.
A 2. ábrán bemutatott adatokat aszerint is érdemes vizsgálni, hogy — az ösz¬
szetett jelenetként való konstruálásban — milyen szerkezeti sorrendben követi
egymást az idéző rész és az idézet.
100 94,67 98,02
90
80
70
58,04
60
50
40 34,66
30
20
10 78 3,33 1,98
0
egyenes idézés függő idézés szabad függő idézés
m idéző rész - idézet m idézet - idéző rész az idéző rész az idézetbe ágyazódik
3. ábra. Az idéző rész és az idézet sorrendje (%).
A 3. ábrán látható, hogy mind a három idéző konstrukcióra az jellemző, hogy
az idéző rész az idézetet vezeti be. Ehhez képest, jóval ritkábban — egyenes
idézésben 7,30%-ban, függő idézésben 5,3396-ban, szabad függő idézésben pe¬
dig 1,98%-ban - az idézetbe ágyazódva jelenik meg. Csak az egyenes idézést
jellemzi az, hogy az idézet megelőzi az idéző részt. Ez azért is lehetséges, mert
az egyenesen idézett rész határait — e szövetípusra jellemzővé válva — minden
esetben idézőjel jelöli. Ezzel az írásjellel — mint az az eddigi fejezetekben is
látható — a perspektivizáció ténye már önmagában felismerhetővé válik.
Mint az az eddig elmondottak alapján megfigyelhető, a perspektivizáció je¬
löltté tétele, illetve az idézésre történő reflektálás ebben a szövegtípusban eltérő
mértékűvé válik az idézések során. Amennyiben az idéző rész egy elemi jelenet¬
ben (mondatban), és nem csupán egy hivatkozás által válik kidolgozottá, az
abban megjelenített tudatosság szubjektumának konstruálása többféle módon
mehet végbe. A tudatosság szubjektumának megjelenítése az alábbi kategóriák¬
ból kerülhet ki:
SZEMÉLY: a tudatosság szubjektumának prototipikus megjelenítési lehetősége,
az a személy, akihez az idézett diskurzus köthető;