Page 135 [135]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN
(20a) A környezet jelenségeinek észlelése folyamatos és nem pusztán automatikus
kogníció, hanem mindig értelmezés is, a beérkező adatokat az elme folyamatosan
értelmezi (Anderson 1996: 35)?”
(20b) Ugyanis nemcsak azt hangstilyozza, hogy az emberek nyelvi tevékenysége tarsa¬
dalmi-kulturális és mentális tevékenység is egyben, hanem azt is, hogy a nyelvi
tevékenység e kettős természete kölcsönösen feltételezi egymást (I. Verschueren
1999: 173-175, valamint vô. még Duranti 1997: 282-283)°°*
(20c) A leírás során megkívánt eljárás megfelel egyfelől az alaklélektan szempontjainak,
mely szerint a percepció során először a jelenségeket mint egészet észleljük, így az
egész és konfigurációja az észlelés alapegysége (vö. Eysenck—Keane 1997: 64-66);
másfelől a részletező jellemzés az ábrázolt jelenség természetének függvényében
az arisztoteleszi akcidenciälis kategöriäknak (vö. Anzenbacher 1993: 72-76)°°*
Bär a fenti jelölesi mödokat a tudomäny szakszövegeiben nem következetesen
alkalmazzuk, de a (20a-c) peldäk azt szemléltethetik, hogy a perspektivizacié
jelölésének módja — a későbbiekben kifejtésre kerülő explicitebb jelölési lehetö¬
ségeken kívül — miként valósulhat meg a tudomány szakszövegeiben. Mint lát¬
ható, a (20a—c)-ben egy hivatkozás, illetve csak egy hivatkozás teszi explicitté
azt, hogy az adott megnyilatkozás más diskurzushoz, illetve máshoz is köthető.
A hivatkozás által ugyan az eredeti diskurzus interszubjektívan ellenőrizhető,
de azt, hogy az aktuális szövegben az idézet mikortól kezdődik, illetve az erede¬
ti diskurzus milyen terjedelmű szövegrésze válik idézetként hozzáférhetővé, a
példákban nem válik explicitté. Ebből a szempontból a (20a) leginkább a függő
idézési móddal tarthat fenn kapcsolatot, hiszen az idézésben — a hivatkozásban
megjelenített elemeket felhasználva — feltehetőleg az eredeti diskurzus
propozicionális összegzése valósul meg. Itt említhető a (19b) példa második fele,
ahol az Ebben az értelmezésben tehát perspektivizációs jelzésként ugyan egyér¬
telművé teszi, hogy az egyenes idézésben szereplő szöveg ismertetése folytatódik,
ugyanakkor annak további részei már az aktuális megnyilatkozó perspektívájá¬
ból, összegzően valósul meg. A (20b-c) hivatkozásai viszont már azt a jelentést
vihetik színre, hogy az aktuális megnyilatkozó milyen minőségben kíván a saját
diskurzusának részévé tenni egy másik szöveget. A hivatkozásban alkalmazott
lásd (l.), vö. és vö. még, de emellett a lásd továbbá, a lásd még stb. arra reflektál¬
hat, hogy az adott szövegrészben egy másik szöveg összegzése történt meg, az
392 Tolcsvai Nagy Gábor: A szövegtipológia megalapozása kognitív nyelvészeti keretben, in Tolcsvai
Nagy (szerk.): Szöveg és típus, 2006, 69.
393 Tátrai: A narratív diskurzusokról, 2006, 213.
394 Fehér Erzsébet: Szövegtipológia a retorikai hagyományban, in Tolcsvai Nagy (szerk.): Szöveg
és típus, 2006, 53.
e 133.