Oldal 131 [131]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A TUDOMÁNY SZAKSZÖVEGEIBEN
delljében működik. Éspedig úgy, mint valami már birtokunkba vett meglevőnek
a másokhoz való eljuttatása". Az átadás műveletét Luhmann szavaival kiegé¬
szítve: ,a kommunikáció során [alapvetően]?? nem cserélünk, nem adunk oda
semmit, a tudás a beszélőnél is megmarad".?? E szövegek esetében viszont a
kommunikációt jellemző tudásmegosztás dominánsan nem ér véget a megosztás
műveleténél, hanem a szövegalkotónak és a befogadónak is lehetősége van arra,
hogy a megosztott jelentéstartalmakra reflektáljon: a megértési és értelmezési
folyamata során elfogadja, vagy kritikával illesse a szöveg által megosztott infor¬
mációkat. A szövegek jellemzően ezt is várják el a befogadójuktól. A tudás konst¬
ruálása során a szövegalkotó a metareflexiói által kísért tudásmegosztással
készteti befogadóját arra az együttgondolkodásra, amelynek céljából e szövegeket
létrehozza. E szövegekkel kapcsolatban tehát azt érdemes hangsúlyozni, hogy
valódi diszkurzivitásukat azáltal nyerik el, hogy a szövegalkotó és a befogadója
közötti közös jelentésképzés műveletének hatékony megtételére alapoznak, lehe¬
tőséget adva mind az alkotás, mind a befogadás folyamatában a szöveg által
implikált, elvárt vagy inkább lehetővé tett metadiskurzusok és metareflexiók
megtételére. ?§1
A tudomány szakszövegeit jellemző metadiszkurzivitásnak számos nyoma
van e szövegekben. Ide sorolhatók azok a metareflexiók, amelyek (a) a szöveg
szerveződésére (például a következőkben, itt, összegezve), (b) a szövegalkotó
nyelvi tevékenységére, a szövegalkotói folyamatra, azon belül a mondásra, a tu¬
dásra, a gondolkodásra (hangsúlyozom, gondolom, hiszem), továbbá (c) a közös
jelentésképzés folyamatára, ide számítva a figyelem irányulását is (értve ezen, ez
azt jelenti, megfigyelhető), (d) a szövegalkotó és a befogadó közötti interakcióra
(láthatjuk, mint látható), (e) az elmondottak értékelésére (nyilvánvalóan, való¬
színűleg, talán) és (f) a kutatás megtételét jellemző cselekvésekre irányulhatnak,
ezen belül egyfelől a szövegszerveződésre (bemutatom, elemzem), másfelől a
megosztani kívánt tudáshoz kapcsolódó tevékenységekre (vizsgálom, törlöm,
elvetem). Valamint ezek a reflexiók a jelen munka szempontjából kiemelkedővé
váló (g) a szövegbe ágyazódó, mástól származó diskurzusokra vagy azoknak
említésére irányulnak."
w
œ
e
Kulcsár Szabó Ernő: Megértés — történés — létesiilés, in Tolesvai Nagy Gabor (szerk.): Megértés
és megértetés. Magyardzat a bölcseszettudomanyokban, Budapest, Gondolat, 2017, 14.
A kiegeszites tölem szärmazik (Cs. N.).
383 Luhmann: Bevezetes a rendszerelmeletbe, 2006, 274.
384 Vö. uo., 13-36; Tolcsvai Nagy Gábor: A nyelv emberi lényege. A magyarázat látóköralkotó válto¬
zatai a nyelvtudományban, in Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Megértés és megértetés. Magyarázat
a bölcsészettudományokban, Budapest, Gondolat, 2017, 39—46, 56—58.
385 Lásd Csontos: Szakszöveg-tipológia, 2020, 145—147; vö. továbbá Kuna Ágnes — Hámori Agnes:
»Hallgatom, mi a panasz?" A metapragmatikai reflexiók szerepei és mintázatai az orvos-beteg
s 129 "