Oldal 112 [112]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
sow
Az idéző részben a beágyazott megnyilatkozás beszédcselekvését megvaldsi¬
tó idéző ige — mint arról az előző fejezetben szóltam — a mondás és ezzel együtt
az idézés tényét teszi explicitté úgy, hogy mindeközben az eredeti diskurzus
medialitását (a jelen vizsgálat alapját képező igék közül a mond és az ír) vagy az
idézés nyelvi tevékenységét (idéz) is megjelenítheti, de emellett az idézőnek az
idézett részben közölt tartalomhoz történő reflexív viszonyulását is reprezen¬
tálhatja. Eltérő módokon ezt valósíthatja meg a vizsgált hét ige közül a hangsúlyoz,
az említ, a bizonygat és a firtat. Ezek az igék — mint arra az előző részben is
rámutattam — a MONDÁS színrevitelét megvalósító neutralitás és a specifikusság
skáláján eltérő fokozatokat képesek megjeleníteni. A hangsúlyoz és az említ — a
mondás beszédaktusát átfogóan, neutrálisan megjelenítő mond-hoz képest —
specifikusabbnak, a bizonygat és a firtat pedig egyértelműen specifikusnak te¬
kinthetők, hiszen utóbbi két esetben a mondás idő- és eseményszerkezetében is
változás lép fel azáltal, hogy mind a két ige a jelentésszerkezetében egy-egy sa¬
játos jelentés-összetevőt előtérbe állítva valósítja meg a MONDÁS-t.
Az idéző az eredeti diskurzus feldolgozása után, attól függően, hogy milyen
célja van az idézettel, az idézés fogalmi és nyelvi megalkotását több módon is
megteheti. Ez a mondás erősen specifikus változatát eredményezheti. A MONDÁS-t
sow sow
megjelenítő nyelvi eszközök, az idéző igék közötti választás — amint az az idéző
igékhez kapcsolódó kutatásból is láthatóvá vált — az idéző feldolgozó, megértő
és interpretáló eljárását, az aktuális diskurzushoz való attitűdjét, szubjektív
viszonyulását is reprezentálhatják, illetve a mond mellett megjelenő, specifikus
jelentésű igékkel a mondás kontextuális körülményei adhatók vissza. Ezen elté¬
rő specifikussággal rendelkező nyelvi konstrukciók a MONDÁS tartományából
kidolgozott jelentés-összetevővel a befogadó figyelmét az idézés során a mondás
más-más összetevőjére irányíthatják anélkül, hogy arra történne reflektálás, hogy
ez valóban egybeesik-e az eredeti diskurzus közlésének aktusával, vagy az az
idéző megértő és értelmező folyamatának az eredménye.
Mint arról már szintén több esetben volt szó, az idéző rész azon nyelvi elemei,
amelyek az idézetet kontextualizálják, szintén a figyelemirányítás eszközévé
válhatnak. Azokról az összetevőkről, amik az eredeti diskurzus körülményeit
teszik explicitté, az mondható el, hogy minél inkább jellemzik az idézést, annál
inkább az idézetre irányul a figyelem.
Az idéző résznek az idézethez képest elfoglalt helyzete szintén a figyelemirá¬
nyítás eszközévé válik. Hiszen — az előző fejezetek összegzéseként — nem csupán
szerkezetről van itt szó, hanem arról az elrendezésről, amellyel az idéző eltérő
módon jeleníti meg azt a FORRÁS-ÖSVÉNY—CÉL sémát, amely elérhetővé teszi
az idézetet, ekképpen egy diskurzus idézésként értelmezhető. Mindez lényegileg
érinti a figyelem irányítását. Amikor az elrendezés idéző rész — idézet, először
+ 110 +