A 13. táblázat azt mutatja, hogy az igékkel alkotott idézések összetett jelenetként
vagy egy elemi jelenet részeként kerülnek-e megalkotásra. E szempont alapján az
igék közt különbségek mutathatók ki. Amíg a mond - az előző fejezetben elmon¬
dottakkal összhangban - közel hasonló arányú szerkezeti megoldásokat alkalmaz
(összetett jelenet: 56,03%, elemi jelenet 43,97%), addig az ir, idéz, bizonygat eseté¬
ben az idéző rész és az idézet inkább külön jelenetként valósul meg. Az ír esetében
összetett jelenetként való konstruálás az esetek 96,01%-aban, mig elemiben csupán
3,99%-aban figyelhet6 meg. Az idéz-nél ez a szazalékarany 80,56%-19,44%, a
bizonygat-nal pedig 88,89%-ban összetett eseményként jelenik meg az idézés, míg
11,11%-ban elemi eseményként. A többi igénél e két konstrukció közötti százalék¬
arány az előbbiektől kisebb eloszlást mutat. A firtat-nál ez 66,4690—33,5496, akár¬
csak a hangsúlyoz-nál (64,9906—35,199). E vizsgálati szempont alapján az igék közül
kiemelkedik az említ, ennél az igénél ugyanis a fenti arányszámok megfordulnak:
összetett jelenetként megvalösulö idézések 43,02%-ban, mig elemiben — mint arra
már az előző fejezetben végzett kutatás is rámutatott — 56,9896-ban jellemezték a
nyelvi mintát. Ez az eredmény az ige szemantikájával magyarázható. Az említ
ugyanis azt a jelentést képes megjeleníteni, hogy az idézni kívánt diskurzus vagy
annak bizonyos összetevője az aktuális szövegben nem olyan releváns. Ez alapján
felvethető, hogy ezt az igét az aktuális megnyilatkozó motiváltan alkalmazza
azokban az esetekben, amikor ugyan idézni kíván egy megnyilatkozást, de annak
összetevőit nem kívánja a figyelem előterébe állítani. Ebből következik az, hogy a
saját perspektíváját dominánsabban érvényre juttató idéző szerkezetet alkalmaz¬