E konstrukcióval kapcsolatban felvethető, hogy az idézetként funkcionáló
komponens egy kompozitumszerkezet”® tagjaként vagy — az összetett jelenetnél
is megfigyelhető — referenciapont-szerkezetként válik elérhetővé. Ez nagyban
összefügg azzal, hogy az eredeti diskurzus milyen módon válik az elemi jelenet
részévé. A (12k)-ban például az idézőjel alkalmazása miatt még felvethető, hogy
a vmit nem egy aszimmetrikus viszony egyik tagjaként működik, hanem célként
funkcionál. Az idézőjel metaszintű jelzésként az elemi jelenet bizonyos összete¬
vőit kontextualizálja, tehát reflexív kontextualizálóként?"" működik. Ezért a vmit"
nem csupán egy elemi jelenet részeként, hanem beágyazott diskurzusrészként
válik értelmezhetővé. Ebben az esetben még referenciapont-szerkezetről lehet
beszélni. A (121)-ben, de legfőképp a (12m)-ben a perspektivizáció tényét valóban
csak az igealak jeleníti meg. Az idézett diskurzus összegzései akompozitumszerkezet
tagjává válnak.
Az összetett jeleneteknél megfigyelhető kettős figyelemirányítás e konstruk¬
cióban nem, vagy nem feltétlenül valósul meg. Ez az aktuális megnyilatkozó
perspektivajanak érvényesítési fokától függ. Azokban az esetekben — mint pél¬
dául a (12j-k)-ban — mikor az idézés tényét, illetve az elemi jelenet részévé váló
idézetet — írott nyelvi diskurzusban — idézőjel, vagy egyéb lehetőség (például
dőlt betű) jelöli, a figyelemirányítás nagyobb fokáról lehet beszélni, mint azokban
az esetekben, mikor — mint az a (121-m)-ben lâthaté — ez elmarad.
Az idézés elemi jelenetként történő konstruálása is lehetőséget ad arra, hogy
az eredeti diskurzus körülményei, illetve az idézőnek az idézetre irányuló refle¬
xiói megjelenjenek. De a (12j-m) példákat összevetve az is látható, hogy az
eredeti diskurzus is eltérő fokon válhat kifejtetté.
A konstrukció bemutatása után adekváttá válik annak a kérdése, hogy az
elemi jelenetek a referenciális központ működése alapján megállapított idézése¬
ket valósítják-e meg, vagy azok modifikációinak tekinthetők.