Seite 73 [73]
AZ IDÉZŐ KONSTRUKCIÓK
Az aktuális megnyilatkozónak a teljes idézésre kiterjedő aktivitása — amit az
is mutat, hogy az egész idézés az ő referenciális központjából kerül megalkotás¬
ra — abban is megmutatkozhat, hogy az idézni kívánt diskurzusnak csak a
propozicionális összegzése valósul meg.
A függő idézésben az idéző jelenet és az idézet nyelvileg explicitté válik. Ebben
az idézésben explicitté váló szintaktikai viszony miatt az idéző jelenet főmon¬
datként, az idézet mellékmondatként értelmezhető. A kettejük szintaktikai vi¬
szonyát a hogy kötőszó teheti explicitté (12h). Ez a függő idézési mód kialakulá¬
sával hozható összefüggésbe: két önálló mondat került egymással szoros
grammatikai viszonyba úgy, hogy a mondást tartalmazó mondatnak alárende¬
lődött az azt tartalmilag kifejtő másik mondat, például Látja/Mondja. Hogy esik
(hogyan esik"). —- Látja/Mondja, hogy esik. A kettejük grammatikai függését a
hogy (vagy a magyar nyelv alakulástörténetében a "hogy" jelentésben alkalmazott
mert) kötőszó reprezentálhatja.???
A fentiek alapján értelmezhető főmondatban az utalószó semlegesen dolgozhatja
ki a MONDÁS-t megvalósító alaptagnak egy fogalmi alszerkezetét — a (12h)-ban pél¬
dául az azt — , arra , utalva", ?"" hogy az alszerkezetet a mellékmondat fejti ki.
A függő idézés esetében a mellékmondat—fomondat sorrend kevésbé megszo¬
kott.? Ennek oka az lehet, hogy a hogy-gyal kezdédé mellékmondat — az idézés
funkciójától elszakadva — inszubordinálódik.?" Közbeékelődéskor — mint az a
például a (12i)-ben látható — a kötőszó módosul.
Az idézőnek ebben az idézésben is lehetősége van arra, hogy az idéző részben
eltérő fokon és módon adja vissza az eredeti diskurzus körülményeit, illetve a
saját reflexióit is explicitté teheti. A metapragmatikai tudatosság alapján ezt az
idézési módot megvalósító idézések is eltéréseket mutathatnak fel. Az egyenes
idézéssel szemben ugyanakkor ezt az idézést nem kíséri a perspektivizációt jelölő
változatos írásjelhasználat. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy ebben az idé¬
zésben a referenciális központ nem helyeződik át az idézőről az idézetet tevőre.
253 A folyamat részletes leírását lásd Haader: Az alárendelő mondatok, 1995, 506-666; uő: Az
összetett mondat, 2003, 500-551.
254 Az „utalva” idezöjelbe tetelet az indokolja, hogy az utalösz6 e szerep mellett a ’rämutatäs’-t is
elvégezheti. Ennek nyelvi minta felhasználásával történő elemzését lásd a Figyelemirányítás az
idézésben. A mutató névmási elem működése az idézésben című fejezetet.
255 Vö. Kugler: Az összetett mondat, 2017, 814-815.
256 Lásd Dér Csilla Ilona: Inszubordinált (függetlenedett) mellékmondatok a magyar beszélt és írott
beszélt nyelvben, Beszédkutatás 27, 2019, 206-220; uö: Types and functions of insubordinate
complement clauses with hogy ‘that’ in Hungarian, Journal of pragmatics, vol. 208, 2023, 115-137;
az inszubordinalt mondatok alakulästörtenetere läsd uö: Eltünt fömondatok nyomäban: a po¬
zitív és a negatív érzelmeket kifejező és erősítő hogy kötőszós inszubordinält mellekmondatok
kialakulásáról a magyarban, in Balogné Bérces Katalin — Hegedűs Attila — Pintér Lilla (szerk.):
Nyelvelmélet és diakrónia 4., Budapest-Piliscsaba, PPKE BTK, 2020, 31-45.
+ 71°