Oldal 71 [71]
AZ IDÉZŐ KONSTRUKCIÓK
(12d) Az emlékezés folyamatában elsőrendű szerepet betöltő séma , múltbeli reakciók,
múltbeli tapasztalatok aktív szerveződését jelöli" (Bartlett 1985: 293)?
(12e) Nemes Jeles László: , Megrázó érzés a semmiből ide kerülni".
A (12a-e) példákban az idézet teljes terjedelmében a beágyazott megnyilatkozó
referenciális központja érvényesül, egyenes idézést eredményezve. A (12a) pél¬
dában az idéző a saját tájékozódási központját az idézőjellel is jelölt idézet teljes
terjedelmében a beágyazott diskurzus megnyilatkozójára helyezi át: az ő refe¬
renciális központjából kerül megalkotásra az idézet szociokulturális szituáltsá¬
ga, továbbá a tér- és időviszonyai, így például az ő referenciális központjából
értelmezhető az idézetet uraló mi, valamint a jelen idő. A (12b—c) idézett részé¬
ben szintén a beágyazott megnyilatkozó referenciális központja érvényesül. Az
ő referenciális központjából értelmezhető például az igealakokon jelöltté váló
személy- és időjelölés, a (12b)-ben a mondják, hallottam, mondta, hallotta, a
(120)-ben a találtunk, akárcsak az idézett részben szereplő tér- és idöjelölö esz¬
közök, például a (12b)-ben a térdeixis?"? megvalósítását elvégző ott, illetve a
(120)-ben az idődeixist?" megvalósító ekkor. A (12d-e) abban különböznek az
előző példáktól, hogy ezekben az idéző jelenet nem válik olyan fokon nyelvileg
explicitté, mint az a (12a—c)-ben megfigyelhető. A (12d)-ben alkalmazott hivat¬
kozás, illetve a (12e)-ben megjelenített tudatosság szubjektuma, valamint mind
a két példában a perspektivizációval jellemezhető idézett jelenetet jelöltté tevő
idézőjel arra hívja fel a figyelmet, hogy az aktuális beszélő az idézet teljes terje¬
delmében a saját referenciális központját átadja a beágyazott megnyilatkozónak.
Mint a példákból látható, az egyenes idézésre az összetett jelenetként való
konstruálás jellemző. A konstruálás során ugyanakkor az idéző eltérő fokon és
módon teheti nyelvileg explicitté az idézés tényét. Ez eredményezi azt, hogy az
idéző jelenet akár egy hivatkozásra csökken. Az összetett jelenetként való konst¬
ruálás ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy az idéző jelenet az idézet előtt (12a),
az idézet után (12c) vagy az idezetbe ägyazödva jelenjen meg (12b).
Az egyenes idézéskor az idézethez kapcsolódó, eltérő nyelvi kifejtettségben
megjelenő idéző jelenet teszi explicitté a perspektivizációt, vagyis a tudatosság
szubjektumának a beágyazott megnyilatkozóra történő áthelyezését. Az idéző
jelenetben lexikális elem vagy anaforaként működő, a személyjelölést megjele¬
nítését elvégző inflexiós morféma jelöli expliciten a tudatosság szubjektumát,
247 Ando: A beszélt nyelvi történetmondások, 2006, 84.
248 http://vs.hu/magazin/osszes/nemes-jeles-laszlo-megrazo-erzes-a-semmibol-ide-kerulni-0525#!s1
(Letöltes: 2015. mäjus 25.)
24° V6. Tatrai: Pragmatika, 2017, 961-964.
250 V6. uo., 964-968.
« 69 «