OCR
DISKURZUSKÖZISÉG, INTERTEXTUALITÁS minőségben és milyen fokon válik explicitté és jelöltté. E kitétel alapján öt kategóriát különít el: az intertextualitást, a paratextualitást, a metatextualitást, a hypertextualitást és az architextualitást. Az intertextualitás — leszűkítve Kristeva megközelítését — Genette-nél azon jelenségeket öleli fel, amikor egy szövegnek egy másik szövegben való tényleges jelenlétéről lehet beszélni.?" A tényleges jelenlétet aszerint határozza meg, hogy a két szöveg kapcsolata milyen fokon válik explicitté, abeágyazódó szöveg menynyire őrzi meg az eredeti formáját. Ezek alapján ide sorolja az idézetet, ami véleménye szerint a legszószerintibb, a minimálisan két szöveg közötti kapcsolatot a legexplicitebb módon teszi hozzáférhetővé. A jelöltséget tekintve az explicitség alacsonyabb fokát képviseli a plágium, ami funkcionálisan nem egy bevallott, de szó szerinti kölcsönzés. Valamint e kategóriában szerepel a célzás, ami az explicitség és a szó szerintiség alacsony fokával jellemezhető. A paratextualitás voltaképpen az inter- és az intratextualitás közötti határsávként értelmezhető, ide tartozik a szöveg és a cím, elő- és utószó, mottó stb. közötti viszony." A metatextualitás a kommentárt, a kritikai viszonyt létesítő szövegek transztextuális módjait öleli fel. Ebben az esetben egy szöveg egy másik szöveghez úgy kapcsolódik, hogy abból nem (feltétlenül) idéz, csupán felidéz/megidéz egy másik szöveget, illetve annak globális ismertetőjegyeit jeleníti meg, ezeket interpretálja." A metatextualitással erős kapcsolatot fenntartó hypertextualitás Genette szerint olyan , másodfokú" szöveget jelöl, amely egy már létező szöveghez nem kommentárként kapcsolódik, hanem egy már létező szöveg derivációjának, imitációjának tekinthető. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor azt is felveti, hogy érdemes lenne egy, a meta- és a hyper- visszaadására alkalmas előtagot létrehozni, hiszen a két eljárásmód a létrehozásuk műveletében alig választható szét."? Ekképp a hypertextualitást alkalmazó másodfokú szöveg (hypertextus) sem feltétlenül idéz az eredeti szövegből (a hypotextusból), az alapvető művelet itt is a felidézés, illetve a megidézés, akárcsak a metatextualitás esetében. A transztextuális eljárások közül ide tartozhat például az imitáció, az adaptáció, a paródia." Ötödik kategóriaként beszél az architextualitásról. Ezt azon esetekre véli alkalmazhatónak, amikor egy szöveg műfaji minőségben kapcsolódik a már 20 Uo., 13-15. 29 Uo., 15-16. 21 Uo., 16-17. 22 Uo., 13. 213 Uo., 17-20. « 59 «