Page 60 [60]
OCR
AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS Kristeva után több munka is ezzel a szöveg , létmódjaként""" értelmezhető megközelítéssel dolgozik, "! amelyekből - leegyszerűsítve és kiegészítve Kristeva magyarázatát — érdemes Riffaterre összegző definícióját idézni: , Az intertextualitás az a jelenség, amelyben az olvasó egy mű és az azt megelőző vagy követő más művek között fennálló összefüggéseket észleli.""? Riffaterre az intertextualitás szűkebb értelmezését előkészítve rámutat arra is, hogy e jelenség nem tekinthető homogén kategóriának: [...] az intertextus nem differenciálatlan: minden bizonnyal magában foglal idézeteket, egybevetéseket, irodalmi utalásokat, témákat és motívumokat, de hogyha csak ebből állna, akkor fölösleges volna egy sajátos terminológia [...]. Az idézeteknek, az utalásoknak és a témáknak mindenesetre van egy egyszerű és közös vonásuk: felismerhetők, semmi több. [...] A szöveg olyan módon mondja önmagát, hogy egy másik szöveg önmagát mondását ismétli, hol szó szerint, hol valami különbséggel.?"? 204 205 Todorov,""" de legfőképp Genette"" munkájában az intertextualitás szűkebb értelmezése kerül előtérbe. Todorov Kristeva intertextualitás-fogalmának alapját képező bahtyini dialóguskoncepcióból kiindulva arra mutat rá, hogy a dialóguselvet érdemes lenne kétfelé bontva vizsgálni: a szűkebb értelmezésben a dialógus szoros jelentése, míg a tágabb értelmezésben a Kristeva intertextualitás-fogalma érvényesülhet, ami értelemszerűen magában foglalná a dialógus szűkebb értelmezését is.206 Genette — a fentebb idézett Kristeva és Riffaterre munkáira reflektálva — a diskurzusközisegre âtfogéan a transztextualitäs fogalmät vezeti be.” Ebbe minden olyan jelenséget besorolhatónak vél, amely egy szöveget nyílt vagy rejtett kapcsolatba hoz egy másik szöveggel." A transztextualitáson belül kategóriákat alkot annak előtérbe helyezésével, hogy a két szöveg közötti kapcsolat milyen 20 Ss A kifejezésre lásd Kulcsár-Szabó Zoltan: Intertextualitas: létmdd és/vagy funkcid?, Irodalomtérténet 26. (76.) évf., 1995/4, 495-541. Lasd példaul Barthes, Roland: La mort de l’auteur, in Barthes, Roland: Le plaisir du texte, Paris, Seuil, 1984; magyarul: Barthes, Roland: A szerző halála, ford. Babarczy Eszter, in Barthes, Roland: A szöveg öröme, Budapest, Osiris, 1996, 50-55; Riffaterre, Michael: La trace de l’intertexte, La Pensée, n° 215, octobre, 1980, 4-19; magyarul: Riffaterre, Michael: Az intertextus nyoma, ford. Sepsi Enik6, Helikon, XLII. évf., 1996/1-2, 67-81. Riffaterre: Az intertextus nyoma, 1996, 67. 203 Uo., 67-68. 204 Todorov, Tzvetan: Mikhail Bakhtine: le principe dialogique, Paris, Seuil, 1981, 95-116. 205 Genette: Palimpsestes, 1982, 12-21; magyarul uö: Transztextualitas, 1996, 82-90. Vö. Angyalosi Gergely: Az intertextualitäs kalandja, Helikon, XLII. evf., 1996/1-2, 7-8. Genette: Palimpsestes, 1982, 12-20. 208 Uo., 7. 20 20 S a 20 a 20 a « 58 +
