AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS
(2b) Ennek során azokhoz az értelmezésekhez csatlakozom, amelyek szerint a szöveg¬
fajták létét ,bizonyos kognitív, illetve konceptuális tényezők relevanciája támasztja
alá és magyarázza" (Kocsány 2002: 59)?
(2c) A nominális predikáció" (főnév, a főnévi csoport) meghatározó jellemzője tehát,
ys
hogy , egy régiót jelöl egy tartományban" (Langacker 1987: 198
A (2a-c) példákból látható, hogy mind az idéző rész, mind az idézet eltérő mér¬
tékben válhat nyelvileg kidolgozottá."" A (2a) példában mind a két rész nyelvileg
is explicitté válik. Ehhez képest a (2b)-ben az idéző rész a nyelvi kidolgozottsagat
tekintve egy hivatkozásra csökken. Ennek feldolgozásával azonban a hivatkozás¬
ban szereplő összetevőket aktivizálva a befogadó képessé válik megalkotni az
idéző részt, illetve azt, hogy az idézőjel által közrefogott diskurzusrész az aktu¬
ális megnyilatkozótól eltérő személyhez köthető. Ezzel kapcsolatban már itt lehet
arra is reflektálni, hogy az idézőjel önmagában is képes a perspektivizációt je¬
lölni. A (2c) azt szemlélteti, hogy nem csupán az idéző rész, hanem az idézetként
funkcionáló szövegrész is eltérő fokon jelenhet meg. Az aktuális megnyilatkozó
az eredeti diskurzust tehát , felhasználhatja" arra, hogy annak csak azon össze¬
tevőjét, részletét jelenítse meg, amely a saját diskurzusának jelentésképzéséhez
relevánsan hozzájárul."
A (2a-c) példák az idézés két részének funkcionális értelmezésére is lehető¬
séget adnak. Az eltérő módon és fokon nyelvileg explicitté váló idéző résznek és
az idézetnek a szerepét abban összegzem, hogy egy nyelvileg megkonstruált
megnyilatkozás idézésként váljon értelmezhetővé a befogadó számára. Az idézés
konstruálását előtérbe helyezve idéző részként az a diskurzusrész funkcionál,
ami egy másik diskurzus idézetként való működését teszi lehetővé; egy, az ak¬
tuális megnyilatkozótól eltérő szubjektumhoz köthető megnyilatkozást, annak
egy részletét teszi elérhetővé, mindeközben az idézés nyelvi műveletét megte¬
remtve. Az idézet pedig az a diskurzusrészlet, amit az idéző nyelvi tevékenysé¬
ge, illetve az azt megjelenítő idéző rész által az aktuális megnyilatkozótól eltérő
szubjektumhoz kötünk.
122 Tátrai Szilárd: A narratív diskurzusokról — pragmatikai nézőpontból, in Tolcsvai Nagy (szerk.):
Szöveg és típus, 2006, 161.
Tolcsvai Nagy: A magyar nyelv szövegtana, 2001, 97.
Ez indokolja egyébiránt azt, hogy a munkában az idéző rész terminust alkalmazom, hiszen az
idéző rész nem minden esetben mondatként teszi elérhetővé az idézetet.
Lásd bővebben Az idézet megalkotása és Az idéző konstrukciók fejezetekben.