OCR Output

AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS

(2b) Ennek során azokhoz az értelmezésekhez csatlakozom, amelyek szerint a szöveg¬
fajták létét ,bizonyos kognitív, illetve konceptuális tényezők relevanciája támasztja
alá és magyarázza" (Kocsány 2002: 59)?

(2c) A nominális predikáció" (főnév, a főnévi csoport) meghatározó jellemzője tehát,

ys

hogy , egy régiót jelöl egy tartományban" (Langacker 1987: 198

A (2a-c) példákból látható, hogy mind az idéző rész, mind az idézet eltérő mér¬
tékben válhat nyelvileg kidolgozottá."" A (2a) példában mind a két rész nyelvileg
is explicitté válik. Ehhez képest a (2b)-ben az idéző rész a nyelvi kidolgozottsagat
tekintve egy hivatkozásra csökken. Ennek feldolgozásával azonban a hivatkozás¬
ban szereplő összetevőket aktivizálva a befogadó képessé válik megalkotni az
idéző részt, illetve azt, hogy az idézőjel által közrefogott diskurzusrész az aktu¬
ális megnyilatkozótól eltérő személyhez köthető. Ezzel kapcsolatban már itt lehet
arra is reflektálni, hogy az idézőjel önmagában is képes a perspektivizációt je¬
lölni. A (2c) azt szemlélteti, hogy nem csupán az idéző rész, hanem az idézetként
funkcionáló szövegrész is eltérő fokon jelenhet meg. Az aktuális megnyilatkozó
az eredeti diskurzust tehát , felhasználhatja" arra, hogy annak csak azon össze¬
tevőjét, részletét jelenítse meg, amely a saját diskurzusának jelentésképzéséhez
relevánsan hozzájárul."

A (2a-c) példák az idézés két részének funkcionális értelmezésére is lehető¬
séget adnak. Az eltérő módon és fokon nyelvileg explicitté váló idéző résznek és
az idézetnek a szerepét abban összegzem, hogy egy nyelvileg megkonstruált
megnyilatkozás idézésként váljon értelmezhetővé a befogadó számára. Az idézés
konstruálását előtérbe helyezve idéző részként az a diskurzusrész funkcionál,
ami egy másik diskurzus idézetként való működését teszi lehetővé; egy, az ak¬
tuális megnyilatkozótól eltérő szubjektumhoz köthető megnyilatkozást, annak
egy részletét teszi elérhetővé, mindeközben az idézés nyelvi műveletét megte¬
remtve. Az idézet pedig az a diskurzusrészlet, amit az idéző nyelvi tevékenysé¬
ge, illetve az azt megjelenítő idéző rész által az aktuális megnyilatkozótól eltérő
szubjektumhoz kötünk.

122 Tátrai Szilárd: A narratív diskurzusokról — pragmatikai nézőpontból, in Tolcsvai Nagy (szerk.):

Szöveg és típus, 2006, 161.

Tolcsvai Nagy: A magyar nyelv szövegtana, 2001, 97.

Ez indokolja egyébiránt azt, hogy a munkában az idéző rész terminust alkalmazom, hiszen az
idéző rész nem minden esetben mondatként teszi elérhetővé az idézetet.

Lásd bővebben Az idézet megalkotása és Az idéző konstrukciók fejezetekben.

123

124

125

.38 +