Page 37 [37]
AZ IDÉZÉS MINT ÚJRAKONSTRUÁLÁS
Az eredeti diskurzusnak, illetve az eredeti diskurzus egy részletének az idézés
nyelvi tevékenysége által való újramegteremtése egyszerre recepció és interpre¬
táció, az interszubjektív ellenőrizhetőség lehetőségét is felkínáló applikáció, amely
az eredeti diskurzus és az idézett diskurzus közötti idő- és térbeli távolságból,
továbbá az idéző megértési, értelmezői és aktualizáló eljárásából fakad. Az idé¬
zés ezért metadiskurzusnak"" tekinthető, ahol az aktuális megnyilatkozó egy
már nyelvileg megkonstruált megnyilatkozást metareflexió tárgyává tesz az
idézésként történő megalkotása során.
Az eredeti diskurzus a beágyazódás műveletében ugyanakkor nem veszti el
az autoritását, a ,betűkben őrzött sszellemex biztosít a szubjektív önkénnyel
szemben”.’ Az idézet ugyan elszakad az eredeti diskurzustól, de — a lehetőséget
fenntartva, hogy az idézetként funkcionáló diskurzusrész befogadóját visszave¬
zesse az eredeti diskurzusba — metonimikusan képviseli az eredeti diskurzus
létét. , Az idézet nem íródik bele a szövegbe, beleékelődik idegen testként. Bele¬
applikálódik. Nem válik egyneművé velem, de én sem ővele: megmarad külön¬
bözőségünk, az eljárás csak így lehet hatékony."
Az újrakonstruálásban egyaránt szerepet játszik az aktuális megnyilatkozótól
eltérő szubjektumhoz köthető megnyilatkozás és annak az idéző általi elérhető¬
vé tétele. Az idézés ezért a perspektivizáció"" tipikus esetét valósítja meg. Ez
egyfelől azt jelenti, hogy egy diskurzusba ágyazódó megnyilatkozás nem az
aktuális, hanem a beágyazott megnyilatkozóhoz köthető, másfelől azt, hogy ez
az idéző tevékenység által jelöltté is válik. Az idézések viszont abban eltérnek
egymástól, hogy az újrakonstruálás során a perspektivizáció miképpen válik
jelöltté, tehát az idézett megnyilatkozás és annak elérhetővé tétele miként válik
explicitté, illetve felismerhetővé.
Az idézés újrakonstruálásként történő értelmezése a diskurzusköziség jelen¬
ségét is természetszerűleg mozgásba hozza. Azáltal, hogy idézés során a
perspektivizáció jelöltté válik, az intertextualitás szűkebb értelmezését lehet
felvetni. De ezzel együtt azáltal, hogy a perspektivizáció eltérő módon válhat
explicitté, az idézés nem minden esetben a genette-i intertextualitást"" valósítja
104 Bahtyin: A beszéd és a valóság, 1986, 279.
105 Jauss: A recepció elmélete, 1999, 11.
Compagnon: La seconde main, 1979, 17-18, a fordítás tőlem (Cs. N.); vö. még Bahtyin: A beszéd
és a valóság, 1986, 280.
Sanders-Spooren: Perspective, subjectivity, 1997; a fogalmat läsd meg A kognitív nyelvészet
ättekintese fejezetben.
Genette: Palimpsestes, 1982; magyarul uö: Transztextualitäs, 1996.
106
107
=
08
.35 +