Oldal 22 [22]
BEVEZETÉS
kiterjesztve — azok az idézések is vizsgálhatóvá válnak, amikor a perspektivizáció
tényét csupán egy írásjel vagy egy hivatkozás teszi jelöltté.
Az elméleti keret ismertetése után a megvalósulás és séma kölcsönviszonyá¬
ra alapozva mutatom be az idézés működését a magyar nyelvben. Az idézés
egy-egy összetevőjének működését nyelvi minta alapján elemzem, majd az elem¬
zés után mutatok rá az idézésben betöltött szerepére. E megközelítéssel azért
élek, hogy az idézések valóban a működésük által váljanak bemutathatóvá.
Az idézés működésének a vizsgálatához elsősorban az MNSZ2 (v2.0.5.) kor¬
puszát használom fel. Az elektronikus korpuszban ugyanakkor a keresést meg¬
határozza, hogy az idézés egy-egy összetevőjére (például idéző ige, mutató
névmási elem stb.) rákérdezve lehet adatokat lekérni. Ezzel az idézésekben
megvalósuló variabilitás egy pontig kiválóan kirajzolódik. A kutatásaim alapján
ugyanakkor az is láthatóvá vált, hogy az idézés periférikus eseteibe azok a lehe¬
tőségek is beleférnek, amelyek ezeknél alacsonyabb fokon teszik jelöltté a
perspektivizáció tényét (például egy hivatkozás által). Ezért az MNSZ2-n alapu¬
ló vizsgálataimat kiegészítem egyéb, önállóan összeállított nyelvi mintán alapu¬
ló kutatásokkal (ezeknek a leírását az adott fejezetben végzem el).
A kutatások kiértékeléséhez kvantitatív módszert használok. E kvantitatív
elemzések szolgáltatnak alapot az eredményekhez fűződő, az idézés működését
bemutató megállapításokhoz. Ettől csak néhány esetben térek el, és csak akkor,
amikor a kvalitatív elemzések alapján kirajzolódó mintázatnak már önmagában
jelentősége van.
A jelen munka a következőképpen épül fel. Először az idézés értelmezését és
a kutatások alapját képező funkcionális kognitív nyelvészet, és az azzal szoros
kapcsolatban álló pragmatikai szemléletmód áttekintő összegzését végzem el,
elsősorban azokra a jelenségekre és fogalmakra koncentrálva, amelyek a vizs¬
gálatok során relevánssá válnak. Majd az újrakonstruálás fogalomértelmezésé¬
nek elméleti keretét ismertetem. Az újrakonstruálás folyamatának elemző be¬
mutatása során az idézés mint referenciapont-szerkezet értelmezésére teszek
javaslatot, továbbá az idézéseket jellemző kettős figyelemirányításra hívom fel
a figyelmet. Ezután az idéző rész lehetséges összetevőit mutatom be, ehhez
kapcsolódóan az idéző rész kontextualizáló szerepére hívom fel a figyelmet.
Majd az idézet megalkotásának áttekintése után, az idézés nézőpontszerkeze¬
téhez kapcsolódóan az idézésben működésbe lépő kiindulópontok (referenciális
központ, a tudatosság szubjektuma és semleges kiindulópont) működését mu¬
tatom be. Az idézések esetében megkerülhetetlen diskurzusköziség kérdését
elsősorban az intertextualitás jelenségére fókuszálva elemzem, de ebben a fe¬
jezetben az önidézést jellemző intratextualitás fogalmát is bevezetem. Ezek a
részek adják az elméleti keretét a munka következő részeiben megvalósuló,
+ 20 e