Oldal 21 [21]
BEVEZETÉS
illetve azoknak alakulástörténetével. Keszler Borbála 1995-ös és 2004-es mun¬
káiban a magyar írásbeliség kezdetétől ezeket az írásjeleket az idéző szerkezet
alakulásával együtt vizsgálja." Hasonlóan járok el több tanulmányomban, ami¬
kor elsősorban az egyenes idézést jellemző írásjeleket vizsgálom, ehhez kapcso¬
lódóan az idézőjel megjelenésének körülményeire, motivációjára mutatok rá."
Doktori értekezésemben az idézésjelölés kérdését már mindhárom idézésre ki¬
terjesztem, emellett ennek a kérdését a 17. század közepétől keletkezett nyelvta¬
nokban és nyelvtanfelekben is vizsgälom.‘*
Az idézéssel foglalkozó szakirodalmi áttekintés után, azokhoz kapcsolódóan
lehetőségem nyílik arra, hogy a jelen munka keretét felvázoljam. A jelen mun¬
kában az idézéseket létrehozó műveletet az újrakonstruálás lehetőségében ösz¬
szegzem. Ebből következve minden olyan nyelvi tevékenységet — a fokozatiságot
és a skalaritást hangsúlyozva — az idézés nyelvi jelenségébe sorolhatónak tartok,
amely során egy, az aktuális beszélőtől eltérő megnyilatkozás válik hozzáférhe¬
tővé úgy, hogy e folyamat eltérő módon, de nyelvileg jelöltté válik. Ezen értel¬
mezői keret ismertetése után a vizsgálatokat elsősorban az egy megnyilatkozó¬
hoz köthető idézésekre szűkítem. Ezek közül is azokkal foglalkozom,
amelyekben egy már nyelvileg megkonstruált megnyilatkozás hozzáférhetővé
tétele zajlik. E tematikus szűkítéssel azért élek, mert az eddigi kutatásaim arra
mutatnak rá, hogy az idézés során egy megnyilatkozás hozzáférhetővé tétele
más műveleten alapszik, mint a tudati folyamatoké. Utóbbi esetében a ki nem
mondott megnyilatkozás elérhetővé tétele még egy művelettel: a következtetés¬
sel bővül.
A munka határkijelölése közé tartozik az is, hogy elsősorban az írott nyelvi dis¬
kurzusokban zajló idézésekkel foglalkozom. Ekképp ugyanis — az idézés határait
eredmenyei I. Magyar és finnugor mondattorténet, Szeged, JPTE, 1999, 59-66; ud: Az összetett
mondat, 2003; Gallasy Magdolna: Szövegtörténet, in Kiss Jenő — Pusztai Ferenc (szerk.): Magyar
nyelvtörténet, Budapest, Osiris, 2003, 561—576; Haader Lea: Változások a történeti szintaxisban
— pragmatikai hattérrel, Magyar Nyelvér, 128 évf., 2004/4, 464-469.
Keszler Borbála: A magyar írásjelhasználat története a XVII. század közepéig, Budapest, Aka¬
démiai, 1995; uő: Írásjeltan. Az írásjelhasználat szabályai, problémái és története, Budapest,
Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.
Csontos Nóra: Az idézetek jelölésének módja a magyar nyelvű nyomtatványokban, Magyar
Nyelvőr, 128. évf., 2004/2, 242—256; uő: A párbeszéd jelölésének alakulása, in Zsilinszky Éva —
Érsok Nikoletta Ágnes — Slíz Mariann (szerk.): Félúton, Budapest, ELTE, 2006, 29—37; uő: Az
egyenes idézés jelölésének alakulása, in Mártonfi Attila — Papp Kornélia — Slíz Mariann (szerk.):
101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére, Budapest, Argumentum, 2006, 570-579; ud: A kihagyas és
a megszakítás alakulástörténete, Magyar Nyelvőr, 131. évf., 2007/1, 87—98.
Csontos Nóra: Az írásjelek alkalnazásának alakulástörténete a 17. század közepétől a 19. szá¬
zad elejeig keletkezett magyar nyelvü nyomtatvanyokban, Bölcseszdoktori ertekezes, Budapest,
ELTE BTK, 2009, 38-98, 137-160.
6:
8
6:
c
6.
2
+19 +