Page 14 [14]
BEVEZETÉS
keveredéséből létrejött szabad függő beszéd [...] annál inkább magára vonta a
kutatók figyelmét".??
Murvai fentebb idézett munkájában négy magyar szerző (Kaffka, Krúdy, Ba¬
bits és Kosztolányi) műveinek vizsgálata során a szabad függő beszédet parole
jelenségnek tartja, éppen ezért veti fel, hogy vizsgálata csak szövegtani keretben
valósulhat meg. Tüzetes elemzése során ezt az idézést — kommunikációelméle¬
ti és szemiotikai indíttatású szövegfogalmából következve — komplex jelnek te¬
kinti, amelyre az jellemző, hogy a különböző közlési síkok (szerző, narrátor,
szereplő, olvasó) összemosódnak. E közlési síkok ekképp közös tartalmi elemmel
is rendelkeznek, de mindegyikhez tartozik egy olyan elem, amely jellemzően a
sajátja. Ezen a ponton Murvai az egyenes és a függő idézéstől el is határolja a
szabad függő beszédet: az előző kettőre az jellemző, hogy az idézet teljes terje¬
delemben csak az egyik közlési síkkal azonosítható, illetve csak az egyik közlési
síkhoz köthető, míg a szabad függőnél ezek szabad mozgása és érvényesülése
figyelhető meg az idézetben." Ennek kiemelését azért tartom fontosnak, mert a
pragmatikai keretben zajló kutatások hasonlóan járnak el, amikor az idézések
elhatárolását az idézésben működésbe lépő nézőpontfajták alapján végzik el.
Kocsány Piroska elemző tanulmánya? Murvaiéhoz hasonló értelmezői kere¬
tet valósít meg, de ennél tovább is megy: a szabad függő beszédet egyszerre
vizsgálja mint szöveget és mint stilisztikai jelenséget. Szintetizáló elemzése
során jelen munka szempontjából is fontossá váló következtetésekre jut. Egyfe¬
lől megállapítja, hogy a szabad függő beszéd nem csupán a kimondott szavak,
hanem a ki nem mondott gondolatok (tudati folyamatok) felidézését is magában
foglalja. Másfelől ezen idézés kontinuum-jellegét hangsúlyozza akkor, amikor
— Roncador 1988-as munkáját", illetve az idézésekben működő referenciális,
illetve deixisbeli eltolódásokat alapul véve — amellett érvel, hogy az idézés lehe¬
tőségei egy skálán helyezhetők el, amelynek két végpontján az egyenes és a
függő idézés található, a kettő között elhelyezkedő esetek viszont a szabad függő
idézést valósítják meg, természetesen nem ugyanolyan módon.?"
Murvai: Szöveg és jelentés,1980, 5.
Vö. uo., 86—87.
Kocsány: A szabad függő beszédtől, 1996.
Roncador, Manfred von: Zwischen direkter und indirekter Rede. Nichtwörtliche direkte Rede,
erlebte Rede, logophorische Konstruktionen und Verwandtes, Tübingen, Niemeyer, 1988.
Kocsány: A szabad függő beszédtől, 1996, 336—337; vö. még Tátrai Szilárd: A nézőpont szerepe
a narratív megértésben, Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI, Budapest, Akadémiai, 2005,
223; Csontos Nóra — Tátrai Szilárd: Az idézés pragmatikai megközelítése, Az idézési módok
vizsgálatának lehetőségei a magyar nyelvű írásbeliségben, Általános Nyelvészeti Tanulmányok
XXII, Budapest, Akadémiai, 2008, 69, 78-82.
19
>
D
a
D
à
9
Ÿ
s 12 c