Page 196 [196]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA 3.3.1 | SvETLANA ALPERS ES A „SZINPADI MODELL” A die meeste en de naetureelste beweechgelickbeijt jelentését illető terminológiai vita egyik legtermékenyebb megközelítésének Svetlana Alpersét látom, aki azt nem a korabeli illuzionizmus és nem a retorika, hanem a színjátszás kontextusában veszi szemiigyre#>?, Mar a Rembrandttal csak érintéleg foglalkozé alapmtivében, a The Art of Describingban is határozottan antiretorikus álláspontot fejt ki, bár ezt mint ilyet közvetlenül nem tematizálja: , Az északi képek emberi alakjai nem érzelmeket — affetti, ahogy az olaszok mondták — fejeznek ki, inkább valami olyasmi jellemző rájuk, amit én performatívnak neveznék. Ezen azt értem, hogy a képen látható alakot az általa végzett cselekvés jellemzi"60. Ez a fogalmazás meglehetősen közel áll ahhoz, amit ebben a tanulmányban a rembrandti képszínpadi szubjektum meghatározásaként magam is követni szándékozom. Bár Alpers a párbeszédek gyakori ábrázolását a holland festők — konkrétan Rembrandt mestere, Pieter Lastman — illusztratív, szövegkövető rutinjának számlájára írja, de hangsúlyozza, hogy Rembrandt sosem számít a referencia-szövegeknek a képekhez való didaktikus mellékelésére. , Megvan rá a módszere, hogyan tegye [a szövegmellékletet] feleslegessé [...] nem a beszédet kísérő gesztusokat ábrázolja, hanem beszélő embereket, akiknek látványa arra összpontosítja figyelmünket, ami elhangzik". Csak utal a szavakra, valójában az emberi kapcsolatokra, , beszélő és hallgató összjátékára" figyelé61. A dramatológia voltaképpeni tárgya épp ez a ,módszer" — és ezt igyekszik Alpers kifejezetten Rembrandtnak szentelt 1988-as kötetében$62 konkrétan is körvonalazni. Azért szükséges részleteiben is megvizsgálnom e fontos munka okfejtését, hogy rámutathassak azokra a pontokra, melyek miatt Alpers mégsem jut el a dráma-probléma érdemi fölvetéséhez. Iermészetesen ő is idézi a Huygens-nek írt Rembrandt-levél elhiresült szókapcsolatát, de nem tulajdonít neki kategoriális jelentőséget: nemcsak az eddig kifejtett — leginkább a beweechgelickheijt retorikai terminusához kapcsolódó — vitákat hagyja említés nélkül, de a naetureel sz6 jelentésével sem foglalkozik, noha azt a színpadi megjelenítés célzott effektusaként éppenséggel tárgyalhatta volna. 459 ALPERS 1988, 49-51. 460 Alpers ezt is könyve — számomra amúgy kevéssé meggyőző — főtételének megfelelően a , narratív" itáliaival szemben a , leíró" jellegű , északi" művészet általános ábrázolásmódjára vezeti vissza. 461 ALrers 1983, 220. illetve ALPERS 2000, 242-244. 462 ALPERS 1988 194
