OCR Output

A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA?

ki.138) Tudós kutatóként is a művek efféle létszerű működése foglalkoztatta — paradig¬
ma-teremtő kezdeményezése ezért is hosszabbítható meg a befogadásesztétika irányába.
A formulák ugyanis, mint hangsúlyozza, nem egyszerű másoláson vagy mechanikus
átvételeken keresztül, hanem a saját testben való megelevenítések révén, eseményszerű
lejátszások útján terjednek.!159 Mivel a szekvenciák történeti áttekintése nem helyette¬
sítheti az egyedi , alkalmazások" érzéki analízisét! 99, a képtörténész-kutatónak magának
kell médiummá válnia: saját testében kell megtapasztalnia a képekben működő afftektív
er6k és ellenerdk fesziiltségének jatékat!4!.

Legutóbb Horst Bredekamp vázolt fel egy merőben új elméleti koncepciót, amely¬
ben — mintegy megfordítva a képek, illetve formuláik pusztán materiális tárgyként,
emberi artefaktumként való muzeológusi-történészi kezelésének konvencionális logi¬
káját — a képek szubjektumszerű aktivitásáról értekezik, és ebbe illeszti bele a pátosz¬
formula, illetve az energiával telített mű (energetisches Werk) warburgi koncepcióját!2.
Bredekamp a pátoszformulák — egyszerre magával ragadó és distanciateremtő — erejét
a , belülről szervezett" képaktus (intrinsischer Bildakt) példái között tárgyalja: itt olyan
képekről esik szó, amelyek éppen sajátos megformáltságukból következően képesek cse¬
lekedni a nézővel — például szemkontaktust kezdeményeznek vele, a képsíkot áthágva
belépnek személyes terébe, bevonzzák vagy kirekesztik, felajzzák vagy lehűtik a kíván¬
csiságát, indulatait stb.!43 Warburg csakugyan úgy tekintett a képekre, mint a , kortárs
küls6 és bels6 élet idegi érzékszerveire” (,nervôses Auffangsorgan”), amelyek csak addig
erdekesek szämära, amig sajdt „elevensegük” van, illetve ameddig „affektiv hatalmat”
kepesek gyakorolni fölötte!*.

138 Warburg sohasem törekedett a Pathosformel koncepciójának tisztán teoretikus megalapozására és kifejtésére. Vö.
"WARNKE 1980, 62.

139 A régi formák és motívumok tényként való szimpla kölcsönvétele helyett Warburg afféle személyes , hermeneutikai
szituációként", a példaszerű , eredeti" értésének és aktuális applikációjának kettősségében — illetve az applikáció
általi meg- és félreértésként — ábrázolja a hagyomány recepcióját. Az előadás ennyiben úgyszólván befogadás- és
alkalmazástörténeti esettanulmányként is fölfogható, amely a stílustörténet historizáló evolucionizmusával szakítva
a hatástörténeti tudatban találja meg a hagyomány folytonosságának voltaképpeni hordozóját. Azért rekonstruálja
az antikvitás-értés XVII. századi holland , elváráshorizontját", hogy Rembrandtot a múlttal folytatott történeti
dialógust megújító horizontváltóként ragadhassa meg.

140 Bár ambíciója egy univerzális , történeti-lélektani kifejezéstudomány" megalapozása volt, a képtörténész feladatát
Warburg nem elvont motívum- és képkataszterek felállításában, hanem a hagyománnyal folytatott eseti dialógu¬
sok, az indulatátvitelek és áttételeződések konkrét eseteinek rekonstruálásában látta — egyedi kutatásoktól remélte
a civilizációs folyamat teljesebb áttekintését is. Mint Gombrich fogalmaz, Warburg , nem elvont fogalmakkal,
hanem konkrét tárgyi tartalmakkal" szeretett foglalkozni. Vö. GomBrICH 1981, 157. V6. ehhez BREDEKAMP 2003,
különösen 255—256.

141 A kiindulópontot Warburg munkája során mindig a képek kiváltotta esztétikai érzékelés vagy viszonzás képezte:
egy általános és jelentékeny érzés, amelynek eredete és alapértéke volt kutatásainak célja — a művészet -nek a
kortárs társadalomban elfoglalt szerepétől, vagyis a , művészitől", mint értéktől függetlenül. A modern ember
esztétikai válaszaiban egy benső, messzire visszanyúló középpontra talált rá, amely az ember természetéből fakad,
következésképpen azzal azonos, ahogy a primitív ember a képekre (és a világra) reagált." SETTIS 1997, 49. (Az én
fordításom — R.A.)

142 BREDEKAMP 2010, 295. Vö. HOGREBE 2010

143 Vö. BREDEKAMP 2010, 231—333. Vö. HADJINICOLAU 2014, 167.

144 Nagyon jellemző Warburgra, hogy a szemléletes , nervöses Auffangsorgan" kifejezést nem is affektív képekre,

66