Page 59 [59]
MÓDSZERTANI KITÉRŐ: A WARBURGI IKONOLOGIA DEKONSTRUALT MUKOZPONTUSAGA ...
a későbbi irodalomban is fölmerült, bár nem hivatkoznak rá. Warburg távolról indít,
amikor
(1) az ünnepélyes alkalmakkor és nyilvános tereken felállított, állványra szerelt és
dobozszerű keretbe foglalt élőképek (echafaud) késő középkori látványosságaival kezd.
Ezeken a korai színháztörténetben is számontartott kicsiny, kirakatszerű színpadokon
nem lehetett természetes módon mozogni, csak néhány mozgalmas gesztus állóképi
bemutatására volt mód; némán ,adtak elő?" egyes jeleneteket többnyire ismert bibliai
történetekből.
(2) Az aktuális eseményekhez kapcsolódó, kevés alakos tableau vivant nem volt
ismeretlen Amszterdamban sem: Warburg — Schmidt-Degener kutatásaira hivat¬
kozva!!? -— felidézi az 1609 májusában a Dam téren a spanyolokkal kötött fegyver¬
szünet ( Het Bestand") tiszteletére rendezett előadást, amelyről Claes Jansz. Vischer
egykorú rézmetszete [1.18] alapján alkothatunk képet. A lap közepén — szabad ég alatt
és összehúzott függönnyel — egy antikizáló mitológiai figurákkal ékesített alkalmi szín¬
pad architektonikus keretét látni az előtte várakozó sokasággal. Ezt veszi körül az egy¬
más után bemutatott néma élőképek rajza, Róma korai történetének Liviuson alapuló
tíz epizódja!!5, amelyeket Pieter Cornelisz. Hooft magyarázó sorai kísérnek. Brutus,
Targuinius és Lucretia történeteiből Warburg figyelmét leginkább a jobb oldali képsor
alulról második kockája, a Brutus összeesküvő fiainak tragikus esküjét ábrázoló jelenet
[1.19] ragadja meg. Ez a lapidáris egyszerűségű kompozíció két egymással szembefor¬
duló kalapos férfiút ábrázol az üres színpadon, akik kardjaikat ünnepélyesen keresztezve
esküre emelt ujjaikat a pengére helyezik; mögöttük a turbánt és koronát viselő Targu¬
inius épp egy árulót esket meg. Balra látni még egy figurát, aki a függöny takarásában
kihallgatja az elhangzottakat. Warburg nem bocsátkozik a narratív összefüggések tagla¬
lásába: nem érzi szükségét tisztázni a Livius által elbeszélt történet és a pantomimként
előadott és — az áldozatok árán kivívott megegyezést méltató — politikai allegória össze¬
függését! 14. Fontosabbnak tűnik számára az utalás arra, hogy egykor véres események
tanító célzatú élőképbe tömörítésének és nyilvános mutogatásának szokása a modern
ember horizontjáról sem tűnt el teljesen — olcsó vásári látványosságok formájában még
sokáig tovább él. A következő elem
112 SCHMIDT-DEGENER 1928, vö. VAN DE WaaL 19568, 22-23., n. 14., elgondolkodtató, hogy az egyébként nagyon
jól informált ikonológus, H. Van de Waal szintén nem tud Warburgról.
113 vö. Titus Livius, A római nép története a város alapításától. Első kötet. Ford. Kiss Ferencné, Muraközi Gyula.
Euröpa, Budapest 1982. 103-105.
114 Ugyanezek a történetek bukkannak fel később a Jacob van Campen tervezte väroshäza plasztikai dekoräciöjän,
Erasmus Quellinus (1609-1668) domborművein. A , republikánus" konzul, Junius Brutus jelenik itt meg erkölcsi
példaképként, aki még a város ellenségével (a ,monarchikus" Targuinius-sal) lepaktälé saját fiait is kész volt kivé¬
geztetni. Vö. CARROLL 1986, 13. A Brutus-fiük esküteteleröl szóló Visscher-féle illusztrációt — klasszikus ikonoló¬
giai rekonstrukciós kísérletében — Henri van de Waal is közli: Van DE Waat 1956b. fig. 9.
57