Page 46 [46]
OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA? TRAUMA, MIMEZIS, EMLÉKEZET: ABY WARBURG PERFORMATIV KEPANTROPOLOGIAJA Warburg sosem törekedett zárt elmélet megalkotására — s bár a szóban forgó előadás a warburgi képantropológia kulcsát jelentő Pazhosformel- (pátoszformula-) koncepció egyik legkiérleltebb összefoglalása, itt sem egy teória kifejtéséről van szó: sokkal inkább a tárgyalt képek olyan történeti kontextualizálásáról, amely azok aktuális működésére kérdez rá. Warburg , képhermeneutikája"?? voltaképp antropológia: nem jelentések vagy kódolt üzenetek megfejtése, hanem a képben és a kép által mozgósított emberi tapasztalat és értelemadás történelmi gyakorlatait tematizálja. Mint Martin Warnke hangsúlyozza, a warburgi kontextusban a pátoszformulák instrumentális jellege a meghatározó, az tehát, hogy különféle műfajokban és szinteken, eltérő kvalitásban és funkciókban alkalmazhatják őket". A pátoszformulák eszerint kulturális eszközök, amelyek segítségével a primitív ember a számára idegen külvilággal való traumatikus találkozásainak eseményeit rögzíti: inger és reflex egységének olyan , vizuális mintázatairől" van szó, amelyekkel az ismeretlen fenyegető erőket számára kezelhető nagyságokká képes szelídíteni. Mert minden, ami környezetében kiszámíthatatlanul és beláthatatlanul mozog, reaktív félelmet (ahogy Warburg nevezi, , fóbiás reflexet") vált ki a primitív emberből: azzal, hogy szemlélhető képekben, ismétlődő sémákban rögzíti, illetve ritualizält-koreografält cselekvéssorok segítségével — mintegy , ellenőrzött" körülmények között — felidézi a démoni jelenlétét, és ismételten eljátssza a vele való találkozás traumáját, saját szorongásait tárgyiasítja, és igyekszik ily módon kontroll alá vonni.§! A megformált kép módot ad arra, hogy a néző szubjektuma az ábrázolással való mimikus azonosulás révén mintegy magához igazítsa, interiorizálja az idegent. , Du lebst, aber thust mir nichts" — , Élsz, de nem árthatsz!" — ez a mondat volt Warburg korai művészetpszichológiai kísérleteinek mottója£2: ezzel jellemzi az idegen, a Másik féktelen vitalitásának eltávolított-megkötött jelenlétét a formulában, amely közvetetté és valamelyest kezelhetővé teszi számára a fenyegetést. Antropológiája szerint a képek és szimbólumok (az ember által kifejlesztett kulturális védőháló e rögzült alakzatai) egyidejűleg kölcsönöznek alakot a külsőnek és kifejezést a belső felajzottságnak: közvetítői minőségükben nem csupán elhárító-védekező eszközök, de az emberi én önmagát önmaga számára megjelenítő aktusai, az emberi önismeret tanúi és örökítői is.53 Bennük mintegy kódolva van az ingamozgás a mágikus-igéző 59 BREDEKAMP-DIERS 1998, 10. 60 WARNkE 1980, 66. 61 BÔHME 1997, SCHNEIDER 2012, 105. 62 V5. GomBriCH 1981, 98., MICHELS 2007, 88—93., SCHNEIDER 2012, 104f. Ertelmezesehez fontos adalék HOGREBE 2010, 376-382. 63 Warburg e recepcióesztétikai olvasatát az a nyilvánvaló rokonság is megalapozhatja, amely a Pathosformel teoréma44
