Hálás vagyok a nemzetközi szakmai konzultációkért a néhai Hans Beltingnek, Joshua
Bruyn-nek, Ernst H. Gombrichnak és Michael Podro-nak; továbbá Ernst van Alphennek,
Mieke Balnak, Gottfried Boehmnek, Jeroen Boomgaardnak, Ales Erjavecnek, Karen Michels¬
nek, Stephen Melville-nek, Charlotte Schoell-Glassnak, Johannes Stückelbergernek és Richard
Woodfieldnek.
Művész barátaimmal is öröm és megtiszteltetés volt a sok mélyreható és bensőséges dialógus,
amelyekből oly sokat tanultam. Közülük elsőként azokat említem, akik már nincsenek közöt¬
tünk: Bak Imrét, Birkás Ákost, Bodóczky Istvánt, El Kazovszkijt, Pauer Gyulát, Rajk Lászlót és
Záborszky Gábort. Bízom a folytatásban Árvai Györggyel, Bernát Andrással, Böröcz Andrással,
Csanádi Judittal, Csordás Zoltánnal, Duliskovich Bazillal, Eperjesi Ágnessel, Filp Csabával,
Forgács Péterrel, Jovánovics Györggyel, Károlyi Zsigmonddal, Kemény Györggyel, Maurer
Dórával, Megyik Jánossal, Nádler Istvánnal, Orosz Istvánnal, Pápai Líviával, Spiró Györggyel,
Szegedi-Maszák Zoltánnal, Szirtes Jánossal, Szüts Miklóssal, Tarr Bélával és Vojnich Erzsébettel.
Megkülönböztetett hálával tartozom a könyv létrehozásában vállalt áldozatos szerepükért az
egykori Ikon Kiadóban volt kollégáimnak: Barabás Teréziának, Kardkovács Rékának, Kemény
Zoltánnak, Rappai Zsuzsának és Susán Pálnak; továbbá Bardoly Istvánnak, Berényi Gábor¬
nak, Gerő Juditnak, Kuha Zulejkának, Lengyelné Bottka Mártának, Madár Máriának, Richter
Péternek, Rochlitz Andrásnak, Rochlitz Verának, Török Andrásnak és a Summa Artium ala¬
pítvány munkatársainak, végül, de nem utolsósorban fotós barátomnak, Wessely Györgynek.
Végül néhány köszönő szó egész családomnak — először is több mint húsz éve elhunyt szü¬
leimnek, akiknek jelenléte is, emléke is meghatározó és folyamatos inspirációt jelentett szá¬
momra. Mindkét testvéremnek, mindkét feleségemnek és összes gyermekemnek egyaránt hálás
vagyok a feltétlen szeretetért és elfogadásért, az erkölcsi, szellemi és érzelmi támogatásért, amit
e munkához kaptam tőlük — a bizalomért, no meg a türelemért, amellyel kivárták és elviselték,
hogy be is fejezzem.
Külön ki kell emelnem Rényi Andreát és bátyját, Rochlitz Andrást, akik — több mint fél
évszázada folyamatosan kísérvén életemet és pályámat — önzetlenül és kitartóan dolgoztak is
azért, hogy ifjúkori álmom megvalósuljon. Az anyagi támogatáson, a szervezési és technikai
segítségen túl mindenekelőtt ezért az élethosszig tartó hűségért, állhatatosságért és szeretetért
kell köszönetet mondjak mindkettőjüknek.
A könyv létrejöttét családtagjaim - Rényi Gábor, Rényi Andrea és Straub Elek -, továbbá
néhány jóbarát - Karvalits Ferenc, Király Júlia és László Csaba - nagyvonalú adományai tették
lehetővé. Tisztelet és hála önzetlenségükért és ügyszeretetükért: nélkülük aligha őrizhettem
volna meg függetlenségemet és erkölcsi integritásomat, amiért külön is köszönettel tartozom