Page 23 [23]
BEVEZETÉS HELYETT
felismerést: a képek elevenségének forrása a voltaképpeni megoldandó probléma. Mert a
képek nem csupán , ábrázolnak" egy-egy személyt vagy eseményt, hanem maguk is ese¬
mények, amelyek megelevenítésre várnak; ezért a gondolati rekonstrukciónak — annak
a bizonyos műimmanens elemzésnek — az a dolga, hogy a maga konkrétságában ezt az
eseményszerűt, a mű saját világa és a befogadói jelenlét szoros, élő koegzisztenciáját
explikálja.
[Warburg, visszamenőleg] A fentiek e sorsdöntő felismerésében még egy fontos
szellemi impulzus játszott szerepet: Aby Warburgé, akit a 2000-es évek elején fedeztem
fel újra — magamnak. Újrafelfedezésről beszélek, mert ez a történet is jóval korábbról,
korai amszterdami ösztöndíjas tartózkodásom idejétől datálódik. 1985 márciusában
átrándultam Angliába, hogy néhány napot a londoni egyetemen működő Warburg
and Courtauld Institute híres-neves könyvtárában töltsek, s hogy hampsteadi házában
felkeressem Ernst Hans Gombrichot, az intézmény korábbi igazgatóját, akivel Hol¬
landiában, egy nyilvános előadása után ismerkedtem meg. Ez a beszélgetés, melynek
során az osztrák származású idős professzor és kedves felesége még igazi bécsi kaláccsal
és kakaóval is megkínáltak, mély nyomot hagyott bennem. Fő témánk ugyanis Gomb¬
rich Warburgról írott, először 1970-ben angolul publikált, majd 1981-ben németül is
megjelent , intellektuális életrajza"? volt. A könyvet korábbról ismertem, már amaz
első cikkemben is — igaz, csak érintőlegesen — hivatkoztam rá2!. Azért is kértem talál¬
kozót tőle, mert a könyv egyik hosszú fejezete Warburgnak azt az 1926-ban a hamburgi
Kultúratudományi Könyvtárban (KWB) tartott és kifejezetten Rembrandtnak szentelt
nagy előadását tárgyalta, amely utóbb az új művészettörténet feladatáról és módsze¬
reiről vallott nézeteinek talán legátfogóbb összefoglalásának bizonyult. A mainstream
Rembrandt-kutatás — ezt meglepődve tapasztaltam Amszterdamban — vagy nem érte¬
sült, vagy nem akart tudomást venni erről, pedig Warburg neve — bár akkoriban nem
volt annyira divatban, mint manapság — műveltebb műtörténész-körökben igazán iko¬
nikusnak számított. Ma már valamivel jobban érteni vélem, miért nem született erre a
szövegre azóta sem érdemi reakció a specialisták köréből — beleértve az előadásjegyzetek
2012-es publikálása?? óta eltelt éveket.
Rám Warburg megközelítése már a 80-es években is felvillanyozóan hatott. Róla
először még egyetemistaként hallottam, de nem valamelyik professzorunktól, hanem
hallgatótársamtól, a kivételes műveltségű Széphelyi Frankl Györgytől, aki húsz évvel
később a magyar nyelvű Warburg-tanulmánykötet szerkesztője és fordítója is lett. Máig
őrzöm egy még a "70-es évek közepén írt, a Bildniskunst und florentinisches Bürgertum¬
ról szóló szemináriumi dolgozatának indigós kéziratát, amit anno elkunyeráltam tőle:
megvallom, akkoriban alig értettem belőle valamit. Nem csoda: Warburg ezotériára
20 GOMBRICH 1970, GOMBRICH 1981
21 Rény 1984, 300.
22 WARBURG 1926/2012
21