OCR
A FELTÉTELES INSZUBORDINÁLT (FÜGGETLENEDETT) MELLÉKMONDATOKRÓL A MAGYARBAN férfi). Az adatközlők összesen 3996-a (116 fő) nem tudta biztosan megítélni az egyes formák létezését a mai magyar írott és beszélt nyelvhasználatban. Közülük 35 fő (a 116 bizonytalan 30%-a) a hogyha kötőszós eseteket említette, 31 fő (2796) a csakot, 20 fö (17%) a ha kötőszóval álló mondatvariánsokat (vegyesen az indulatszóval vagyanelkül kezdödöket), 11 fö (9%) a bar-t, 5-en (4%) pedig a barcsak-ot tartották nehezen megítélhetőnek. Nézzünk néhány indoklást ezekkel kapcsolatban: s , Mivel elég érdekes korfával rendelkezik országunk (több idős, kevesebb fiatal) ezért bármit elképzelhetőnek tartok, hogy még használatban van. Inkább azt mondanám, hogy a frissebb generációk kevésbé használják az „6” „jaj” ,bárcsak" kifejezéseket." (22 éves, vidéki nö) s ,A mai magyar beszélt nyelvben nekem furcsán hangzik az, hogyha óhajtó mondatokban szerepel a , csak". Régiesnek hangzik." (23 éves, vidéki férfi) s , Igen. A hogyha szóval kezdődőek nem tudom írott vagy akár beszélt nyelvben használjuk e még." (21 éves, vidéki nő) s , Valószínűleg mindegyik létezik, hiszen hallja az ember. Ez pedig validálja szociolingvisztikailag a sz6 «létezését». Inkabb, hogy jobban «magyartalannak” éreztem a hogyhas formula iräsbeliseget, illetve a csak-forma beszédbeliségét.” (23 éves, budapesti nd) s , Nem igazán tudtam magam elé képzelni egy szituációt ahol valaki a “Ha” szóval kezdi az alábbi óhajtását. Valahogy a beszédben is és az írásban is rögtön Hogyha lesz számomra a Ha-ból." (20 éves, városi nő) Ebből a néhány véleményből is látszik, hogy erősen szórtak az adatközlői vélekedések, volt, aki a hogyhá-t tartja nem létezőnek, más éppen azt preferálja a ha-val szemben. Olyanok is akadtak, akik minden (!) változat esetében bizonytalannak érezték magukat: e , Szinte mindegyik, kivéve a bárcsak-osak" (22 éves, budapesti nő) s , Nagyjából mindben bizonytalan voltam. Olyan sokféleképpen használják az emberek a magyar nyelvet, hogy nem tudom biztosra megmondani melyik lehet olyan forma ami nem létezik valaki használatában." (23 éves, nemét nem kívánta megadni) Az indulatszós variánsokat csak kevesen említették a bizonytalan megítélhetőségű elemek között, de azért arra is akadt példa, hogy valaki az indulatszó nélküli változatokról való döntést érezte nehéznek. Az indulatszók közül a jaj-t érezték a legtöbben problematikusnak (23 fő, 2096), főként azért, mert az óhajtáshoz az ó-t passzolóbbnak érezték: s 165 "