Page 167 [167]
A FELTÉTELES INSZUBORDINÁLT (FÜGGETLENEDETT) MELLÉKMONDATOKRÓL A MAGYARBAN
férfi). Az adatközlők összesen 3996-a (116 fő) nem tudta biztosan megítélni az egyes
formák létezését a mai magyar írott és beszélt nyelvhasználatban. Közülük 35 fő
(a 116 bizonytalan 30%-a) a hogyha kötőszós eseteket említette, 31 fő (2796) a csak¬
ot, 20 fö (17%) a ha kötőszóval álló mondatvariánsokat (vegyesen az indulatszóval
vagyanelkül kezdödöket), 11 fö (9%) a bar-t, 5-en (4%) pedig a barcsak-ot tartot¬
ták nehezen megítélhetőnek. Nézzünk néhány indoklást ezekkel kapcsolatban:
s , Mivel elég érdekes korfával rendelkezik országunk (több idős, kevesebb
fiatal) ezért bármit elképzelhetőnek tartok, hogy még használatban van.
Inkább azt mondanám, hogy a frissebb generációk kevésbé használják az
„6” „jaj” ,bárcsak" kifejezéseket." (22 éves, vidéki nö)
s ,A mai magyar beszélt nyelvben nekem furcsán hangzik az, hogyha óhajtó
mondatokban szerepel a , csak". Régiesnek hangzik." (23 éves, vidéki férfi)
s , Igen. A hogyha szóval kezdődőek nem tudom írott vagy akár beszélt nyelv¬
ben használjuk e még." (21 éves, vidéki nő)
s , Valószínűleg mindegyik létezik, hiszen hallja az ember. Ez pedig validálja
szociolingvisztikailag a sz6 «létezését». Inkabb, hogy jobban «magyar¬
talannak” éreztem a hogyhas formula iräsbeliseget, illetve a csak-forma
beszédbeliségét.” (23 éves, budapesti nd)
s , Nem igazán tudtam magam elé képzelni egy szituációt ahol valaki a “Ha”
szóval kezdi az alábbi óhajtását. Valahogy a beszédben is és az írásban is
rögtön Hogyha lesz számomra a Ha-ból." (20 éves, városi nő)
Ebből a néhány véleményből is látszik, hogy erősen szórtak az adatközlői véle¬
kedések, volt, aki a hogyhá-t tartja nem létezőnek, más éppen azt preferálja a
ha-val szemben. Olyanok is akadtak, akik minden (!) változat esetében bizony¬
talannak érezték magukat:
e , Szinte mindegyik, kivéve a bárcsak-osak" (22 éves, budapesti nő)
s , Nagyjából mindben bizonytalan voltam. Olyan sokféleképpen használ¬
ják az emberek a magyar nyelvet, hogy nem tudom biztosra megmondani
melyik lehet olyan forma ami nem létezik valaki használatában." (23 éves,
nemét nem kívánta megadni)
Az indulatszós variánsokat csak kevesen említették a bizonytalan megítélhető¬
ségű elemek között, de azért arra is akadt példa, hogy valaki az indulatszó nél¬
küli változatokról való döntést érezte nehéznek. Az indulatszók közül a jaj-t
érezték a legtöbben problematikusnak (23 fő, 2096), főként azért, mert az óhaj¬
táshoz az ó-t passzolóbbnak érezték:
s 165 "