Seite 153 [153]
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS
A párna repült, a lábam valamiben megakadt, kemény, elhúzta a fejét és a párna repült
a nyitott ablakon, ki! a kő belém zuhan, fekete, fehér. Szétszikrázás. Sötét és jön az
ordítás, távolodik. Az ajtó valahol kinyílt. És szürke mintha valami nagyon puhában
ebben a fehérben a közepén. Jó hideg. Roppan. Üres csigaház. , Figyelj rám, ide!" Puha
gyökér, sötét, mélyebbre nem látni ki. Nem."
Ahhoz, hogy megkisérelhessiink valaszt adni a regény egészére, a , Tévedtem
volna?" kérdésére, úgy vélem, érdemes a zárójelenetről gondolkodni előbb. Annál
is inkább, mert végső soron a nagypapa is a hetedik körben, az unokában látta a
lezárást, és ahogy a kereszténységnél Jézus második eljövetele, itt is valamilyen
eszkatológiai várakozásról van szó. Simon Péter sorsa, választása újat hozhat a
család történetébe, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy véget vethet a
családtörténetének, és valami újat kezdhet el (, Megölni mindent, ami még meg¬
maradt, hogy élhessünk tovább!"). Az utolsó jelenet azonban elbizonytalaníthat
minket abban, hogy biztosítva áll-e a folytatás. A kisfiú zuhanása a kőre felveti,
hogy esetleg nem élte túl a balesetet. A regény értelmezésére nézve tekinthetnénk
erre egyfajta mártírhalálként is: a vég ez esetben szó szerint is érthető, amely
például az intézet képviselte rendszer elleni lázadás közben történik. Ezt az ér¬
telmezést számomra némiképp cáfolja néhány korábbi részlet (, Az intézetben is
olyan volt a kő, amikor a kórházba vittek."??). Azonban akár belehalt fizikailag
Simon Péter a zuhanásba, akár nem, így is jelenthet ez egyfajta halált, szakítást
a zsidósággal, megölve a mítoszt vagy akár az óembert, nem feledve el a keresz¬
ténységben fellelhető potenciális folytatást sem — ilyen módon még a halál sem
jelent biztos véget, véglegességet.
A gyermeki elbeszélésmód révén konkrét leírását nem olvashatjuk azoknak a
lehetőségeknek, hatásoknak, esetleges küzdelmeknek, amelyek a történetek és
események kapcsán születnek meg Simon Péterben. Azonban a regény motívu¬
mai tartalmas utalások arra, hogy a gyermek gyermeki gondolkodásával hogyan
latolgatja, értelmezi a világot, és látja meg a sötétséget és a világosságot a fekete¬
fehér kövekben, hallja a szélben, a mozgó levélben a megfejtendő üzenetet. Így
Simon Péter tudása vagy nem-tudása, érzékletei, melyek ilyen módon mégsem
maradnak csupán érzékletek, arra engednek következtetni, hogy a kisfiú — habár
kétségtelenül bizonytalan, és története során végig elveszettnek érezzük őt —
mégsem marad teljesen tanácstalan. A Merényivel folytatott beszélgetése után
megfogalmazott jövőképe (katonaiskola, Merényi is ide tart) kijelölni látszik
választását. Mindezek ellenére sem lehetünk biztosak a regény zárlatában — a
21 Uo., 151.
22 Uo., 30.
s 151"