Seite 111 [111]
ADALÉKOK A VÖRÖS ŐRSÉG HATÁRVÉDELMI SZEREPÉHEZ
A VÖRÖS ŐRSÉG A DEMARKÁCIÓS VONAL MENTÉN
A Somogy Vármegyei Direktórium határvédelmi kérdései a pártállami időszak¬
ban még a hadtörténelmi témákat feldolgozó alapkutatásokat közlő és emellett
némiképp tendenciózus feldolgozások sorában önállóan nem, csak érintőlegesen
szerepeltek." A Vörös Őrség feladatai 1919 májusában újból bővültek, mégpedig
a demarkációs vonal mentén." A Vörös Őrségnek a Vörös Hadsereg északi had¬
járatára vezényelt csapatait kellett felváltani a demarkációs vonal mentén, és
farkasszemet kellett nézniük a Dráva túloldalán állomásozó, létszámbeli és
fegyverzet tekintetében is mindenképpen előnyt élvező Drina-hadosztály szerb
egységeivel. A Vörös Őrség számára a határvédelmi feladat is kiemelt, ám rend¬
kívül nehéz feladattá vált: 1919. május 25-én a Somogyi Vörös Ujságban a követ¬
kező cikk jelent meg: Kaposvár a Dunántúl védelmi központja lett! Megszervez¬
tek a vörösörkerületet!"° Ez szervezeti szempontból a következőt jelentette: míg
a vörös kerületi parancsnokság Székesfehérváron maradt, és továbbra is diszpo¬
nált a dunántúli Vörös Őrség egységei fellett, addig a határvédelemért felelős
kerületi parancsnokság már mint egy új központ és szervezeti egység jött létre
Kaposvár központtal. A kerületi parancsnokság, majd a későbbiekben felállított,
a vörösőrök feletti joghatósággal bíró törvényszék is a kaposvári Szarvas Szállo¬
da épületében rendezkedett be." A védőkerület alá tartoztak a Dunántúl létszám
feletti vörösőregységei, akik eddig a szervezet tartalékát képezték. A határon
tartózkodó vörösőrök feladata közé tartozott a közbiztonság fenntartása, az el¬
lenséges támadások elleni védekezés, az ellenforradalmi elemek elleni fellépés,
innentől kezdve pedig a demarkációs vonalon való átlépésre csak a Vörös Őrség
adhatott engedélyt. A demarkációs vonal átlépése ezentúl csak igazolvánnyal
volt lehetséges, amit a Vörös Őrség ezredparancsnokságain volt szükséges be¬
mutatni - ez persze sok kellemetlenséget okozott, mindenekelőtt a demarkációs
vonal közvetlen környezetében élő lakosok számára.
4 A Somogy Vármegyei Direktórium határvédelmi kérdéseiről, érintőlegesen: Mészáros Károly:
Adalékok a somogy-baranyai 44-es vörös dandár történetéhez, Hadtörténelmi Közlemények,
1966/1, 19—39; Andrássy Antal: A somogy-baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben,
in Kanyar József (szerk.): Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 20, Kaposvár, 1989, 253—287.
Baranya vármegyében a 308 településből csak 55 nem esett szerb megszállás alá. A demarkációs
vonal mögé eső Somogy vármegyei települések száma mindössze 42 volt, a legnagyobb lélekszá¬
mú szerb megszállás alá eső települések között említendő Barcs és Szigetvár. Erről bővebben:
Csóti Csaba: A dél-somogyi területek szerb megszállása 1918 és 1921 között, in Bősze Sándor
(szerk.): Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv 29, Kaposvár, 1988, 123-142.
16 Somogyi Vörös Ujság, XV. évf., 1919. május. 25.
A kerületi parancsnokságáról a Szarvas Szállodában: MNL SVL 1919/1455; MNL SVL Főispáni,
1919/1801; A Vörös Őrség törvényszékéről: MNL SVL Főispáni, 1919/1646; MNL SVL Főispáni,
1919/1801.
=
S
s 109 "