Oldal 90 [90]
Hosszú ESZTER
A járványkezelés alapja az 1876. évi XIV. törvény volt, amely a közegészségügy
rendezéséről szólt európai színvonalon. Ez a törvény nem tartotta az influenzát
olyan súlyos járványos megbetegedésnek, amelyről a kezelőorvosnak nyilvántar¬
tást kellett volna vezetnie, és értesítenie kellett volna a tisztiorvost. A betegeket,
illetve családtagjaikat nem zárták karanténba, azaz az ajtajukra nem tűzték ki a
piros cédulát vagy táblát. A hatóságoknak sem kellett meghozniuk és végrehaj¬
taniuk a járványveszély esetén előírt intézkedéseket. A tisztiorvosok havi jelen¬
téseikben az egyéb betegségek címszó alatt írtak az influenzáról, ha egyáltalán
megemlítették. Így október elejéig azokról a betegekről sincs adatunk, akik or¬
voshoz fordultak influenzaszerű tünetekkel.??
A törvény értelmében a járványos betegségek esetén a védekezést a települé¬
seknek kellett megszervezniük. Bár központi utasításokat kaphattak, de a tele¬
pülések dönthettek arról, hogy milyen intézkedéseket tartanak szükségesnek a
járvány kezelésére. A települések vezetőit pedig az aggasztotta, hogy a járvány¬
ellenes intézkedések költségeit utólagosan átvállalja-e a központi költségvetés,
vagy ezekben az amúgy is vészes időkben, teljesen magukra maradnak-e."
Így, jobb híján, a sajtó útján próbálták az embereket a higiéniai szabályok
fokozottabb betartására ösztönözni, amely alatt a lakás, a ruházat és a test tisz¬
tán tartását értették. A hadiszappannak olyan alacsony volt a zsírtartalma, hogy
nem volt fertőtlenítő hatása," ezért többszöri kézmosást ajánlottak langyos
vízzel. A háború időszaka alatt azonban — az ország más városaihoz hasonlóan
— állandósult Pécsett a vízhiány. A korlátozások ellenére sem tudták a vízellátást
biztosítani, pedig 1918-ban már a hadsereg irányította a vízellátást." A vízhiány
azért is érintette súlyosan a lakosságot, mert a vizes borogatás volt a legolcsóbb
és legkézenfekvőbb lázcsillapítási mód.
Mindenki abban bízott, hogy a nyár elmúltával az influenza is el fog múlni.
Valóban, augusztus vége felé csökkentek a megbetegedések, azonban szeptember
közepén, az iskolások visszatértével újra megnőtt a fertőzöttek száma. ,, Becslés
szerint 3000 Pécsett a spanyol betegek száma, amelyből 8096 könnyű, 2096 súlyos
lefolyású. Ugyanis a betegség folyamán bonyodalmak lépnek fel. És pedig lobos
folyamatok, különösen a tüdőlob. Ez a tüdőlob vérmérgezéshez hasonló jelleggel
lép fel, többnyire halálos kimenetellel." Ez már a járvány második hulláma
volt, amely az első hullámhoz hasonlóan nagyon sok embert megbetegített, de
az influenzánál eddig soha nem tapasztalt méretű halálozást okozott.
23 1876. évi XIV. tv.
24 1898. évi XXI. tv.; 1908. évi XXXVIII. tv.
25 Géra: A spanyolnátha Budapesten, 223.
26 Pécsi Napló, 1918. szeptember 29., 4.
27 Dunántúl, 1918. október 1., 1.
+ 88 +