EGY VILÁGJÁRVÁNY KITÖRÉSE BARANYÁBAN
A 20. század elejére a nyugati világ iskolázott tagjai őszintén hittek abban, hogy
a szemük láttára kibontakozó orvosi fejlődés sikeresen felszámolja majd a járvá¬
nyokat, letöri a gyermekhalandóságot, és hosszú idős kort fog biztosítani az
emberek számára. A vidéki lakosság körében és a külvárosok szegény negyede¬
iben azonban jóval erősebben éltek a tradíciók. Kutatásaim során azt tapasztal¬
tam, hogy a vidéki lakosság sokkal inkább az élet részének tekintette a betegsé¬
geket és a halált, mint a városi középosztályhoz tartozók. Vidéken a járványok
idején is jóval gyakoribbak voltak a rokonok beteglátogatásai, a virrasztások vagy
a nagyobb temetések, annak ellenére, hogy a hatóságok ezt nem nézték jó szem¬
mel. A közoktatás és az állami szabályozások eredményeként a korábban súlyos
demográfiai katasztrófát okozó járványok — mint pl. pestis, kolera vagy fekete
himlő - a századfordulóra eltűntek vagy jól kezelhetővé váltak, de még a gye¬
rekbetegségek — diftéria, kanyaró, skarlát — esetében is érezhető volt a javuló
tendencia.
Ezeknek a , boldog békeidőknek" vetettek véget a szarajevói lövések. A kirobba¬
nó világháborúra nem volt felkészülve az ország. Az elhúzódó fegyveres konf¬
liktus nemcsak a harctéren szenvedő katonák számára jelentett borzasztó kihí¬
vásokat, hanem a hátország népét sem kímélte.
1918-ban már az ötödik háborús nyár köszöntött Pécs és Baranya vármegye
meggyötört lakosságára. Nemcsak a frontokról érkeztek rossz hírek, de a min¬
dennapi élet is egyre nehezebbé vált. Az infláció elképesztő módon emelkedett.
A négy háborús év alatt közel ötödére csökkent a pénz vásárlóértéke, ami a re¬
áljövedelmek zuhanását vonta maga után. Elsősorban a bérből, fizetésből élők
! Faragó Tamás: Humanitárius katasztrófák Máramaros vármegyében a középkortól az első viläg¬
háborúig I., in Faragó Tamás — Őri Péter (szerk.): Történeti demográfiai évkönyv 2005, Budapest,
Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet, 2006, 22—23.