1950 novemberében a helyettes lelkész járandóságát sem tudták kifizetni, mert
nem volt rá fedezet, az egyhazadö 50%-ät nem sikerült beszedni ebben az évben.
A tüzelőanyag-hiányból eredően a lelkésznek csupán használatlan gerendákat
tudtak rendelkezésére bocsátani. A lelkészlakást a lelkésznek kellett kimeszel¬
tetnie saját költségén. Az épület rendkívül rossz állapotban lehetett, erre utalnak
a sorozatos presbitériumi jegyzőkönyvi megjegyzések, például 1953. október
11-én, amikor a szigetelés hiánya miatt beszivárgott a lelkészlakásba a talajvíz,
és a lelkész engedélyt kért egy szoba víztelenítéséhez a presbitériumtól. 1956-ban
az egyházközség anyagilag olyan nehéz helyzetbe került, hogy kérte: , az egyház¬
község közalapi terheit a felsőbb hatóság csökkentse, mivel ez egyházközségünk¬
re súlyos megterhelést jelent".? Ugyanennek az évnek a nyarán pedig sajnálat¬
tal állapította meg a presbitérium, hogy a gyülekezet nem engedheti meg
magának, hogy minden házasulandó pár ,,egy teljes Bibliát" kapjon ajandékba.**
1948 augusztusában a presbitérium azzal a reménységgel, hogy idővel visz¬
szakapja, tudomásul vette a gyülekezet tulajdonában lévő iskolaépületek, tanítói
lakások teljes berendezéssel együtt való államosítását." 1950 novemberében a
lelkészlakás melletti káplánszobát a községi tanács lakásul kiutalta egy Mészáros
Lajos nevű férfinak. A gyülekezet épületeinek elvesztése után ebben a szobában
tartotta addig a bibliaköröket, presbiteri gyűléseket és énekkari próbákat. A
tanács lakásínségre hivatkozva néhány hónap eltelte utánra helyezte kilátásba a
helyiség visszaadását.
Ezzel ellentétben 1952. november 30-án a jegyzőkönyv már három családot
említett, akik az épületben éltek — a lelkészen és feleségén kívül (!), így külön
illemhely építése vált szükségessé." 1958 augusztusában pedig ismét felszólí¬
totta a presbitérium ,,a volt lelkészi irodában lakó Vajda Józsefet és a volt kap¬
lánlakáson lakó Mészáros Lajost, hogy mielőbb költözzenek el a lelkészlakásról.
Addig is, míg ez nem történik meg, felszólítja őket, hogy a lelkészlakás területén
a jövőben semmiféle állatot nem tarthatnak, s meglévő állataikat a törvényes
következmények terhe mellett 1959. február 1-ig pusztítsák ki."" Végül csak
1964-ben lett újra üres a káplánszoba, amit olyan rossz állapotban hagytak hát¬
ra, hogy le kellett bontani.
A világháború idején megrongálódott templom elhúzódó rendbehozása is jól
mutatja a gyülekezet nyomorúságos anyagi helyzetét és a politikai, gazdasági
23 SzZREPJ, 1956. január 29.
24 SZREPJ, 1956. június 24.
25 SZREPJ, 1948. augusztus 10.
26 SZREPJ, 1952. november 30.
27 SzREPJ, 1958. augusztus 31.
28 SZREPJ, 1964. július 18.