Egészen a középkorig egyértelműen egyházi hatáskörben maradt a démoni
hátterű betegségképzetek kezelése ördögűzés által, majd ez fokozatosan átkerült
a népi mágikus specialisták kompetenciájába. Ugyanakkor az alsópapság és a
szerzetben élők közösségei megőriztek a szokásokból, tovább is fejlesztve azokat."
Ebben a körben eleinte általában latin nyelvű egyházi szöveget alkalmaztak a
betegségeket okozó démonokkal szemben, de természetesen megjelenik a szen¬
tek — például Mihály — védelmező szerepe is."
A kiöröklődés során, a papi szövegek mellett a gesztusokat is átvették a klé¬
ruson kívüliek, így a népi ráolvasási szöveganyagok kíséretében megjelenő uta¬
sításkészletek az egyházi rítusokhoz hasonló elemeket tartalmaznak, leegysze¬
rűsített, mechanizált és sokszor félreértelmezett formában.?
A népi transzformációk azután a néphit mélyebb rétegein alapuló mellékága¬
kat is létrehoztak. Így láthatjuk délszláv és román területeken, hogy a hasonló
struktúrájú szövegekben Isten, illetve a Szentlélek említései helyen a tünderki¬
rálynő vagy egyéb familiáris szellemek is állhatnak.?? A folyamat egyik jellem¬
ző vonása volt a hiánypótlás, melynek során az egyház által alkalmazott hivata¬
los betegségdémonokkal megküzdő formulákat a néphit további elemekkel
egészítette ki, például egy az egyházi szövegekben nem szereplő, esetleg tilalom
alá tartozó betegség kapcsán."
A betegségdémonokhoz fűződő hiedelmek és a velük való exorcista küzdelem
módszereinek öröklődése jól követhető tehát a babiloni, héber, görög, majd kora
keresztyén gyakorlatoktól a középkori egyházi módszereken át, a későbbi papi
és kolostori praxisokon keresztül napjaink egyházi és népi hagyományaiig.? Ezek
a népi módszerek pedig azután — gyakran idegen elemeket integrálva — az alsó¬
papság, valamint a szerzetesség rétegén keresztül, párhuzamos folyamatként
visszaszivárognak az egyházba.
Az öröklődéssel párhuzamosan a visszahatások vizsgálatának célja annak
kimutatása, hogy az említett módszerek nem csupán egy irányba - az egyháziból
a népi praktikák körébe - terjednek folyamatosan, hanem visszafelé is áramolnak,
megváltoztatva elsődlegesen a személyes papi gyakorlatot, és végeredményben
gazdagítva/eltorzítva az egyház exorcista hagyományait. Ez a kétirányú áramlás
eltérő nehezítettséggel hatol át a katolikus és protestáns viszonyok közt változó