Page 49 [49]
POSZTMODERN TENDENCIÁK AZ ÉSZAK-AMERIKAI PROTESTÁNS HOMILETIKÁBAN
McClure is Jacgues Derrida (1930—2004)" francia filozófustól vette. Nyilván¬
valóan nem arról van szó, hogy ezek a homiléták az egész derridai életművet
feldolgozva fogalmazták meg saját homiletikájukat, hiszen Derrida munkássá¬
gának feldolgozása és bemutatása eleve nehéz, mert tagadja ahagyományos könyv
modelljének érvényességét, új metafizikai fogalmakkal kísérletezik, és gondola¬
tai más filozófusok szövegeinek kritikáján keresztül bontakoznak ki.? Rose és
McClure a posztmodern autoritáskrízis problémájára mégis a dekonstrukció
gondolatával válaszol.
Derrida szerint a struktúra szó egyidejű az ismeretelmélettel, az értelmet és
a jelentést már eredetében meghatározza a nyelvi jel, így a metafizika nem egy¬
szerűen működésképtelen hagyomány, hanem sóvárgás a jel eltörlésére, a tiszta
jelenlétre és az eredet megtalálására. A nyelv, a jel és az írás nem külsődlegesek
a jelentéshez képest, mert nincs tiszta jelentés. Így jelentésről csak egy jelsoro¬
zaton belül beszélhetünk, és minden az ertelemtudaton nyugszik.”?
A derridai dekonstrukció az időbeliség és jelszerűség együttes paradoxonján
alapul. A valóságot leíró jelek mozognak és rendszerré szerveződnek, de mivel
a rendszer időbeli, ezért állandóan megbomlik és újjászerveződik, ezért nincs
olyan független nézőpont, ahonnan a jelek és az idődimenzió mozgásától füg¬
getlenül lehetne vizsgálni a folyamatokat, ez csak belülről lehetséges, tehát a
dekonstrukció feladja a metafizikán túli nyelv lehetőségét, s vizsgálódását az
időben és mozgó jelekben végzi."
Derrida szerint a dekonstrukció felelősséggel jár, az örökséghez való hűség
értelmében. Ebben az örökségben látja az igazságosság és a demokrácia eszmé¬
jét, amely dekonstrualhatatlan — ez az eszme eljövendőben van, helye és ideje
nem valóságos, de , az igazságosság leküzdhetetlen vágya kapcsolódik ehhez a
varakozäshoz”.” Viszont Derrida kritikus azokkal a gondolatokkal szemben,
2 Jacgues Derrida (1930-2004) algériai zsidó családban született. Tanulmányai során Leuvenben
Husserlről írt diplomamunkát, melyet a Harvard Egyetemre kapott ösztöndíja követett. 1975-től
minden évben előadást tartott a Yale egyetemen, 1980-ban már konferenciát rendeztek mun¬
kásságáról Cerisy la Salle-ban, de a francia tudományos életben nem ismerték el, és nem fogad¬
ták el pályázatát Paul Ricoeur megüresedő professzori állására, melynek oka, hogy munkássága
az irodalomtudományi diskurzusokban, teológiában lett jelentősebb, mintsem a filozófiában.
Lamár Erzsébet: Találkozás a Másikkal: Metafizika-kritika és etika Derrida kései írásaiban, in
Világunk határai, Budapest, Eötvös Collegium Filozófia Műhely, 2014, 245—257.
Jacgues Derrida: A struktúra, a jel és a játék a human tudományok diskurzusában, in Pethő
Bertalan (szerk.): A posztmodern, Budapest, Gondolat, 1992, 265.
Craig G. Bartholomew —Michael W. Goheen: Christian Philosophy: a systematic and narrative
introduction, Grand Rapids, Michigan, Baker Academic, 2013, 189.
Olay Csaba -— Ullmann Tamás: Kontinentális filozófia a XX. században, Budapest, LHarmattan,
2011, 428.
26 Jacgues Derrida: Hit és tudás, Pécs, Brambauer, 2006, 33.
+47 »