Oldal 47 [47]
POSZTMODERN TENDENCIÁK AZ ÉSZAK-AMERIKAI PROTESTÁNS HOMILETIKÁBAN
és mintáit narratív egyszerűséggel prezentálja, úgy hogy Isten jelleme nyilván¬
valóvá váljon általuk, és ellenez minden olyan hermeneutikai modellt, mely a
bibliai szövegeket fő gondolatokra vagy tematikus pontokra redukálja, mert a
kulturális-nyelvi homiletika egy konkrét közösségen belül igyekszik prédikátor¬
ként értelmezni és életre kelteni a szöveget.? Charles L. Campbellnek az a tö¬
rekvése, hogy a prédikátorok figurális értelmezésben vegyenek részt, amikor
, meglátják az események, emberek és intézmények közötti narratív mintákat és
kapcsolatokat", és így az egykorit és a jelenvalót tipológiailag kapcsolják össze
a Szentírásban való elmélyülés során. A posztliberalis homilétak Hans Frei és
George Lindbeck nyomán, a bibliai narratíva és kultúra identitásába lépnek be,
és szembehelyezkednek az Új Homiletika emberi tapasztalatra épülő modelljével,
visszatérve az igeteológia alapjaihoz, dogmatikai alapú homiletikát hirdetnek.
Az 1970-es évektől kibontakozó Új Homiletika és posztliberális homiletika
követik azt a homiletikatörténeti hagyományt, hogy dogmatikai — liberális és
igeteológiai — választ kínálnak a szószék válságára. Ezzel szemben a kortárs
posztmodern homiletikai irányzatok nem a dogmatika alapján, hanem poszt¬
modern filozófiák nyomán adnak választ a posztmodern állapotban jelen lévő
metanarratívák iránti bizalmatlanságra, autoritáskrízisre, a kisebbségi diskur¬
zusok, lokális értelmezések keletkezésére. A következőkben ezeket a kortárs
homiletikai válaszokat vizsgáljuk meg.
VÁLASZ AZ AUTORITÁSKRÍZISRE — KONVERZÁCIÓS HOMILETIKA
A modernben a metanarratívák autoritást biztosítottak a tudomány számára, a
posztmodern állapotban a metanarratívák iránti bizalmatlanság szükségképpen
autoritáskrízist eredményez. Az autoritáskrízis nem kíméli a prédikációt sem,
mely hagyományosan igazságigénnyel lép fel. Az egyik kortárs irányzat, a kon¬
verzációs homiletika, arra a dilemmára keresi a megoldást, hogy miképpen
oldható fel a posztmodern állapot autoritáskrízise és a prédikáció autoritásigénye.
Lucy Rose, a Columbia Iheological Seminary egykori professzora és John McClure,
a Vanderbilt University emeritus professzora megközelítése egyaránt elutasítja
a prédikátor hagyományos autoritását, és többfókuszú autoritást szorgalmaz."
Rose homiletikájának célja, hogy eltüntesse a szakadékot az igehirdető és az
2 Richard L. Eslinger: Narrative and Imagination: Preaching the Worlds That Shape Us, Minne¬
apolis, Fortress Press, 1995, 36.
8 Charles L. Campbell: Preaching Jesus: new directions for Homiletics in Hans Frei’s Postliberal
Theology, Grand Rapids, William B. Eerdmans, 1997, 256.
4 Wilson: Preaching and Homiletical Theory, 19.
«45 ¢