Oldal 41 [41]
JAPÁNSZÍNHÁZ-KÉPÜNK 1844 ÉS 1900 KÖZÖTT
1891-ben jelenik meg a magyar sajtóban először (ezt követően majd számos
alkalommal visszatér) IX. Icsikava Dandzsúró (1838—1903) mint a leghíresebb
és legjobban fizetett japán színész. A Fővárosi Lapok szerint , Jchikava Danjuro”
[sic!] évi négy szerződést fogad el, s körülbelül 14 000 dollárt keres évente."
Dandzsúró valóban a korszak legnevesebb kabuki színésze volt, aki sokat tett a
kabuki megreformálásáért és a nyugati színház elemeinek beemeléséért, például
a Sztanyiszlavszkij-féle lélektani realizmusnak a megjelenítésével is kísérletezett.
A Pesti Hírlapban megjelent Ninetheen Century tudósítójának beszámolójában
is róla tájékozódhattak az olvasók a kabuki korábban már leírt jellegzetességei
mellett.?§
1898-ban újabb két kabukiról szóló és a japán színházat az európaihoz képest
lenéző cikk jelent meg a Vasárnapi Ujságban és a Budapesti Naplóban. Mindkét
írás megemlíti a jokohamai színházi negyedet, utcákat, ahol egymást érik a
színházak, s ahol egész napokat töltenek a japánok. Az előadások azonban , nem
sokkal emelkedtek feljebb annál a szinvonalnál, melyet az európai nagyvárosok
népies mulató helyein tapasztalunk". Újfent említésre kerül a zene „silänysäga”
is, viszont ebben az esetben az olvasók már megismerkedhetnek a japán hang¬
szerek elnevezéseivel és a hatáskeltéssel is: , [a] legtöbb jelenetet [...] melodramatikus
zene kiséri, ha ugyan a szamizen, taiko, cudzumi és fuje pimpim, cincin, dimdiridin
hangjait zenének nevezhetjük. [...] Borzalmas jeleneteknél, hősök fellépésénél,
gyilkolásnál s más effélénél a hatás emelése céljából a nagydob, vagy a rézgong
is müködik. No ez persze vérfagyasztó"." A kabuki egyik fő jellegzetessége, az
arcfestés azonban csak 1900-ban jelenik meg először, mikor rémisztő arcfestés¬
ről és fintorokról számol be a Budapesti Hirlap. Ez egyenesen következik abból,
hogy a japánoknál csak egyetlen műfaj létezik, a dráma, mely ,[n]Jem az élet ki¬
fejezője [...], de az élet epileptikus torzképeivel szolgál"."
Az első időszak lezárásának tekinthető Komor Gyula képeket is felvonultató
cikke, melyben rámutat, hogy a magyar közönség még sosem látott valódi japán
színházat, mivel az Európában turnézó különböző akrobatatársulatok nem iga¬
zi színészek, csupán erőművészek. Nem véletlen tehát, hogy a századfordulót
követően már csak egy-egy társulat érkezik Magyarországra, s az ezekről szóló
beszámolók már nem adnak lehetőséget egy részletes rekonstrukcióra." Egyér¬
37 Japáni szinész fizetése, Fővárosi Lapok, 1891. június 20.
Szinielőadás Japánban, Pesti Hirlap, 1893. október 22.
Szinházutcza Yokohamában, Vasárnapi Ujság, 1898. február 20.
Fanzler Lajos: Kolibri-asszonyok, Budapesti Napló, 1898. május 23.
A szinház Japánban, Budapesti Hirlap, 1900. március 9.
Még különlegesnek számított az 1907-ben Aradon fellépő Yukito Toró, aki már csupán a helyi
38
39
40
41
42
operettelőadások felvonásai között mutatta be társnőjével 15 perces „boszorkänyos” cellövö
s 39 e