nek: két magánhangzó között, nazälis hangot követve és [r] hang után.? Ez a
zöngésedés gyakran hasonulás formájában jelenik meg, és nem befolyásolja a
szó jelentését vagy nehezíti meg az érthetőségét.? Batchelor is említi ezt a zön¬
gésedési jelenséget; megfigyelései szerint míg a /b/ és a /g/ nem lehet szókezdő
mássalhangzó, addig a /d/ igen; viszont szóvégi pozícióban egyik sem jelenik
meg. Baráthosi szótárában ennek megfelelően megfigyelhető, hogy van néhány
<d> betüs szócikk, viszont cb: betűs nincs, illetve szavak végén nem jelennek
meg az említett hangok. Így feltételezhetjük, hogy Baráthosi ezen zöngésedési
jelenségeket jelölte cb: /b/, <d> /d/, <g> /g/ és cé: /ts/ betűkkel. Az is erre utal,
hogy ezen utóbbi betűk sokkal alacsonyabb számban találhatók meg a szótárban,
mint zöngétlen párjaik. A cé: és cés esetében például, hogy előbbit számotte¬
vően többet használja Baráthosi, szókezdő pozícióban alig jelenik meg a <é>. A
<c> hasonlö módon a /te/ allofónja lehet; mindössze néhány alkalommal jelenik
meg a kéziratban.
Emellett megfigyelhető több, Baráthosi által írt betű jobb oldalán az alábbi
jel: <’>, példaul: <k’, g’, p’, b’, n’, s’, r’, v"3. Ez a jel többnyire határozottan elkülö¬
nithet6 az ékezetektől, például az cá: és az n esetében. Ez utóbbi c: ugyanis
a kéziratban hosszabb és láthatóan görbébb jel, és a betűktől sokkal inkább
jobbra helyezkedik el. Utalhat palatalizációs jelenségre, amelyet Pitsudski is
hasonló módon, egy kis vesszővel jelölt a betűk felett vagy mögött. Szerinte a [b,
k, g, n, p, s] hangok palatalizálódhatnak az ainu nyelvben. Az ilyen palatalizált
hangok megfigyelései alapján a nem palatális és a palatális hang között ingadoz¬
nak." Továbbá az /n/ hang esetében is enyhe palatalizációt fedezett fel, amelyet
<n> betüvel jelölt. Az összefüggés Pitsudski és Baráthosi jelölése között arra
utalhat, hogy Baráthosi is a palatalizált hangok jelölésére használhatta a jelet.
Más esetekben, főleg a zölddel jelölt, tehát Ignacy Radliúski szótárára hivatkozó
szavaknál, különösen gyakran előfordul a c, amely szintén jellemző Radlinski
szavaira, Így ez magyarázhatja a jel hasznälatät.?”
Az /Is/ sokat tárgyalt fonéma az ainu nyelvben, egyes szerzők két különböző
[s] hangról beszélnek. Batchelor arról ír, hogy egyes esetekben nehéz eldönteni,
hogy az ainu nyelv [s] vagy [f] hangot hasznäl.”® Dal Corso és Refsing arról tesz
említést, hogy az [li] előtt az /s/ fonéma [e]-ként realizálódik.? Simeon szerint a
Horobecu nyelvjárásban az [i] hang előtt neutralizáció megy végbe a /h/ és a